Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

- a másik oldalon - a nemesi és a mezővárosi közösségben a jogállás alig befolyásolja a foglalkozást. Valamivel szorosabb volt viszont a foglalkozás és vagyon közti összefüggés: az 1790-1849 közötti időszakban a legnagyobb vagyonok a forgalom, szolgáltatás terén halmozódtak fel - molnárok, földesúri regálébérlők, kereskedők kezén (ezek a gazdaságok azonban igen törékenyek voltak, a legtöbb vagyoni összeírás csőd miatt történt). Keszthelyen csak két jelentős vallási csoport élt: a többséget kitevő katolikus, valamint a zsidó közösség. Görögkeleti és protestáns családok szórványosan laktak ugyan Keszthelyen (görög kereskedők, iparosok és uradalmi 52 tisztviselők), de arányuk elhanyagolható. A lakosság anyanyelvét, etnikumát tekintve már tarkább volt a kép. A zömében magyar etnikum mellett két jelentősebb csoport rajzolódik ki. A zsidó vallású lakosság ekkor még nemcsak vallásában különült el, hanem jogállásában, nyelvhasználatában és kultúrájában is a másság volt jellemző rá. Az üzleti életben, de a családi szerződéseknél is a német 53 nyelvet használta. Második jelentősebb etnikumként a német származású ipa54 rosokat kell említenünk. A 18. század második felében betelepített iparosok mellett folyamatosan érkeztek újabbak az örökös tartományokból, és az ország más vidékeiről is. A német nyelvet a családi életben megőrizték, kapcsolatrendszerük részben zárt maradt, és szokásaik is eltértek a tősgyökeres magyar polgárságétól. A mezőváros és a polgárváros határán élő néhány cigánycsalád csak színezi az etnikai képet, akárcsak a nevek alapján kikövetkeztethető kis számban folyamatosan betelepülő délszlávok.

55