Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

BEVEZETŐ A Balaton északnyugati szögletében, két jelentős átmenő út kereszteződésében megtelepült Keszthely a 14-15. században mezővárosi kiváltsággal bíró kereskedelmi és kézműves központ. A város a 16. század közepén a török előrenyomulás következtében végvárrá válik, s ezt követően másfél évszázadig ez határozza meg fejlődését. A megerősített ferences kolostor körül kialakult katonaváros lakosságának függése földesuraitól lazább, a várkapitányok igazgatása alatt önkormányzata szélesebb, földbirtoklása és gazdálkodása szabadabb, mint más, földesűri hatalom alá tartozó oppiduinoké. A jobbágyi kötöttségben levő településrész a 17- század elején önálló közigazgatási egység lesz: faluként leválik a városról (Keszthely polgárváros). A török kiűzésével, a 18. század elején, Keszthely elveszti végvár jellegét, várát leszerelik, a praesidialis város lakossága kénytelen új módon, földesúri alattvalóként betagolódni a megerősödő rendi társadalomszerkezetbe. E folyamat során megsokasodnak konfliktusai földesuraival, végeredményképpen a város sokat veszít korábbi jogaiból. Az úrbérrendezés során úrbéres oppidummá válik, lakosai azonban nem felejtik el egykori, privilegizált helyzetüket, megőrzik öntudatukat. Keszthely a Tádika és Rezi várhoz tartozó falvakkal együtt a 15. század elején kerül a Gersei Pethő család birtokába, és majd 300 évig marad az övék. A város maga később, a 17. században, öröklés révén, több birtokos között oszlik meg. A Pethők dunántúli ágának kihalása után, 1739-ben szerzi meg a Festetics család Keszthelyt és a hozzá csatlakozó uradalmat, és fokozatosan az egész város tulajdonjoga a kezében összpontosul. Ezt követően a-család jelenléte, városfejlesztő tevékenysége és harca a mezővárosi közösséggel alapvető tényező Keszthely történetének alakulásában. Keszthely - a 18. század közepén még Zala megye legnagyobb