FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

Jegyzetek

- 86 tékelése: ERDÉLYI-OJTOZI, 1963. 428-431 1. - A fentebb nem emiitett fontosabb publikációk még: GENING, 1953. 87-98 l.j OBORIN, 1953. 145-160 1.; Ua., 1962. 95-99 l.í Ua., 1968 . 25-27 1.1 Ua.

t 1964a. 203-206 1.Í GENING-GOLDINA,,1970. 30-56 l.L GOLDINA, 1968. 111119 l.i Ua., 1968a. 87-98 1. 151./ GENING, 1955. 120 1. 152./ OBORIN, 1962. 95 l.i Ua., 1964a. 206 l.i Ua., 1961. 2.ábra l.i POLJAKOV, i960. 216 1. 153./ GOLDINA, 1968a. 91-97 1. 154./ GENING, 1964. 123-125 l.i OBORIN, 1964a. 206 1. 155./ OBORIN, 1961. 57 l.i Ua., 1956. 114 1. 156./ GENING, 1964. 124-125 1. 157./ Óvatos formában ezt Gening vetette fel. /GENING, 1964. 125 l.i Ua., 1965. 335-342 1./ Oborin a "nyevolinói kultura" elnevezést javasolta a szilvái emlékanyag jelölésére. /OBORIN, 1961. 57 1./ Legutóbb R.D.GOLDINA javasolta, hogy az egész lomovátovói műveltséget, /tehát a harinói szakaszt is/ két önálló régészeti kultúrára kell osztani, az északi lomovátovóira és a déli nyevolinóira. /GOLDINA, 1968a. 98 1./ Az igen bonyolult kérdés megoldásához a további kutatások remélhetőleg közelebb visznek bennünket. Egyelőre nem látszik megalapozottnak a lomovátovói műveltség kettéosztása, főként a korai szakaszban. 158./ SZPICIN, 1902. 23 1. 159./ GENING, 1959a. 208 1. 160./ Bartha Antal kétségtelenül helyesen állapítja meg, hogy a szasszanida művészet remekei nem a volgai bolgár kereskedők közvetítésé- * vei kerültek ide, /BARTHA, 1968. 184 1./, hiszen a legkorábbi volgai bolgár temetőket sem keltezhetjük a VIII.századnál korábbi időre. /Ld. GENING-HALIKOV, 1964./ A volgai bolgár kereskedők minden bizonnyal csak a X-XII.században tartották kezükben a volgai közvetítő kereskedelmet® /SZMIRNOV, 1951. 23-50 1./ A lomovátovói műveltség területén előkerült siasszanida edényekről ld.: ERDEIYIOJTOZI-OENLNti, 1969. 51 1«, az ott Qnlitett irodalom, valamint LESENKO-GBORIN, Í966. 241-245 U 161./ Érdekes jelenség viszont, btogp a temetkezési szokásokban sem a helyi /halotthamvasztás/, sem a jövevény tradíciók /kurgántemetkezések/ nem váltak általánossá, hanem korábban egyik népességre sem