FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)
II. A Káma-vidék vaskora
- 66 113* dorolt népesség hozta létre. ' Abb an tulajdonképpen mindkét tábor egyetért, hogy a bahmutyinói műveltséget a helyi és a jövevónytörzsek alkották, csupán az előbbiek a helyieknek, az utóbblak pedig a bevándorlóknak tulajdonították a főszerepet. Mindkét tábor tud érveket felhozni elmélete igazolásául, hiszen a korai bahmutyinói sírokban bőségesen találunk a pjánobori korra jellemző tárgyakat, a temetkezési ritus egyes 131 elemei is hasonlóak, ugyanugy, mint a két népesság embertani tipusa, * ugyanakkor azonban kétségtelenül más a fejlődós vonala, mint a Vjátka montl későpjánobori /azellnói/ területeken. A kérdés eldöntése csak a további kutatások feladata lehet. Az viszont kétségtelen, hogy a déli hatás a bahmutyinói műveltségre egyre erősödik, ami a déli törzsek észak felé való nyomulását bizonyltja. A későbahmutyinói temetőkben megfigyelt jelentős változások N.A.Mazsitov szerint a szomszédos turbászli müvelt132. séget alkotó török törzsek hatására alakultak ki. A III.században a Káma folyó felső folyásónak vidékére érkező jövevények a gljagyenovóitól élesen elkülönülő műveltséget hoztak létre, melynek legjellemzőbb és legszembetűnőbb vonása a kurgántemetkezés.A bevándorló ós a helyi lakosság III-VIII.századi emlókanyaga itt a lcmovátovói műveltség elnevezést kapta,melyet két időrendi szakaszra osztanak: 1./ harinói /III-V.sz./; 2./nyevolinói./VI-VIII.sz;/. 133 #/14.kép/ A harinói korban a kurgántemetkezések a jellemzőek. Egy kurgán alatt néhány 1 3A sirból álló soros temetkezést találunk. *A sirok tájolása változó. A sir alját gerendavázzal erősítették, nyirfakéreggel bélelték s arra fek13*5 tették az elhunytat. * A sírokban agyagedény csak a legritkább esetben 136 fordul elő, igen ritkán a sírgödör mellé ásva találunk néhányat. * A sírokban meglehetősen gyakoriak az állatcsontok, elsősorban a lócson137 • tok. * A sirmellékletek közt gyakoriak a fegyverek /pengós és tühegyü, 138 köpüs lándzsák, a későszarmata formára emlékeztető kétélű kardok/, 139. a lószerszám tartozékai /nagykarikás oslkózablák */, valamint a bahmutyinói leletek közt emiitett tipusu csatok. A harinói kor edényei közt leggyakoribbak a kerekalja tálak, melyek gazdagabban díszítettek, mint & gljagyenovóiak /gödröcskés és fésűs benyomatok, bekarcolt vonalkák/. A kor végére a kurgánok igen lapossá válnak, a VI.századra pedig mindenütt megtörténik a sik temetkezésekre való áttérés. A harinói korban eddig mindössze egy sik temető ismeretes, a Szilva folyó völgyében. /Kljápovói temető 14 0Vt mely igen közel áll az északbahmutyinói emlékekhez. 14 1* Lehetséges, hogy a Szilva-menti harinói emlékek jellegzetes sajátsága a
