FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

Jegyzetek

- 39 tokát. Minden esetre bizonyos, hogy a fémművesség ismeretét a Közép Volga vidékén ősiráni nyelvet beszélő népektől vették át a finnugorok. A kaukázusi fémművesség közvetitői a gödörsiros műveltség/"jám naja kultura", Gimbutas szerint "kurgán kultura", GIMBUTAS, 1966. 477.1.; 1970. 155-197 l./í majd utódaik, a gerendavázas műveltség poltavkai periódusának népei voltak. Ez utóbbiak már maguk is öntöttek fémtárgyakat. A balánovóiak a volga-vidéki helyi nyersanyagot használták fel. Mivel feltehetően mindhárom nép iráni nyelvet beszélt, egyelőre nehéz lenne eldönteni, melyik nyelvéből származnak az emiitett átvételek. László Gyula értékes megállapítása, mely szerint a fémnevek egy részét /arany, ezüst, ón/ a finnugorok többsége /a nyugati finnség kivételével/ az ősirániból kölcsönözte az i.e. II.évezredben /Arch.Ért.91./1964/ 247 1./, teljes mértékben bizonyítottnak látszik a régészeti adatok alapján, hiszen az i.e. II.évezredben a finnugorok déli szomszédai a Felső-Volgától egészen Nyugat-Szibériáig ősiráni nyelvet beszélő népek voltak. /Balánovóiak, a gerendavázas műveltség hozdozói, andronovóiak s minden bizony nyal irániak voltak az abasevói műveltség hordozói is./ Ezek nagy hatást gyakoroltak a tőlük éaszakra lakó finnugorokra, különösen az i.e. II.évezred közepétől. Nem következik továbbá ezen fémnevek ősiráni eredetéből az sem, hogy az átvétel korában az ugrok az Ilkáitól nyugatra éltek, hiszen Nyugat-Szibériában is átvehették ezeket a szavakat az andronovóiaktól, akik szintén iráni nyelvűek voltak. Az utóbbi időben egyre valószinübbnek látszik - mint erre alább még visszatérünk - hogy az andronovói műveltség etnikailag nem volt egy séges, s északnyugati területein nem irániakat, hanem ugorokat sejt hetünk. így az ugorok kapcsolatai az irániakkal jóval szorosabbak lehettek, mint a permi, vagy a volgai finneké. 99./ A műveltség nevét a Murom környéki pozdnyakovói lelőhelyről kapta. TRETYAKOV, 1966. 125 1. 100«/ Oroszul: "Prikazanszkaja kultura". Első jó összefoglalása és értéke lése: KALININ-IIALIKOV, 1954. 157-246 1. 101./ HALIKOV, 1969. 191-192, 281 1. - A műveltség elnevezését a szejmai temetőről és a Nyizsnyije Gsirki nevü falu közelében feltárt telepről kapta. /Mári Autonóm Köztársaság, Orsankai járás. Ld: ARHIPOVHALIKOV,I960« 50 1. 102./ Uo. 43 kép.