FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)
I. A finnugorok legkorábbi története
13 használata azonban még nem általános, fémeszközeiket déli, majd később keleti szomszédaiktól importálják, gazdasági és társadalmi életüket még elsősorban neolitikus vonások jellemzik,a kőeszközök gyártása virágkorát éli* Mégis a fémek elterjedése,a cserekapcsolatok megélénkülése, ezáltal a fejlettebb szomszédnépek egyre erősödő hatása lassanként komoly változások megindulását idézi elő ezeknél a népeknél: déli szomszédaik révén megismerkednek az állattenyésztéssel és a földműveléssel, emi a társadalom lassú átalakulásához vezet* Mindezek a változások azonban főként a fejlett és a késői bronzkorban,tehát az i.e.II.évezred közepétől játszanak komoly szerepet. A turbinói és a voloszovói kultura emlékanyaga mégcsak ezen változások kezdetéről tanúskodik. A fémeszközök Káma-menti elterjedését elsősorban az itt feltárt i.e* XVI-XV.századi temetők szemléltetik /Turbinó I., Turbinó II., Uszty63 Gajva/ • Sokáig kétséges volt, sőt még ma sem minden részletében tisz64tázott ezeknek a temetőknek a hasonló korú kámai telepekhez való viszonya. Ennek legfőbb oka az,hogy a temetőkhöz közel eső telepeken a régészeti feltárások csak igen kis mennyiségű fémtárgyat hoztak felszinre, a temetőkben pedig egyáltalán nincsen kerámia, amiben viszont a telepanyag bővelkedik.^ 3*A temetők és telepek kapcsolatára a kőeszközök alapján következtethetünk, ezek ugyanis mindkét leletegyüttesben előfordulnak. O.N.Báder mutatta ki,hogy ezek a temetők a helyi kámai lakosság ha66 gyatékai. A temetők és a telepek alkotta etno-kulturális egységet turbinói műveltségnek nevezte, melyet két regionális változatra /északi, vagy permi és déli, vagy oszai/ és két időrendi szakaszra /a permi csoport esetében: garinói - i.e.II.évezred eleje - és bori szakasz -i.e* XIV-XVII.sz.; az oszai csoport esetében pedig olhovkai és osasztijei szakasz, melyek időrendje megegyezik a permi csoport két korszakának idő67 rendjével/ osztott. /2.kép/ A temetőknél megfigyelt temetkezési ritus eléggé egységes képet nyújt: ezek egyes, nyújtott temetkezések nem mély sirokban /maximális sirmélysóg: 1,5 m./, kettős temetkezéssel igen ritkán talákozunk* A sirok leggyakoribb tájolása: ÉK—DNY. A talajviszonyok miatt a vázak és csonteszközök szinte kivétel nélkül elpusztultak. A sirmellékletek gazdagság tekintetében komoly eltérést mutatnak az Idetemetkezett közösség 68 tagjai közt. * O.N.Báder a turbinái temetőt az i.eXVI.,sz* második felére és az i.e.XV.sz. elejére keltezi, az uszty-gajvait pedig az i.e.XY* »«.végére és az i.e.XIV.sz. elejére. 69 , így tehát a temetők & kámai
