NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Lelet értékelése átvezet bennünket az éremtörténet (kivert pénz) területéről a pénztörténet területére, vagyis a pénznek társadalmi vonatkozásainak vizsgálatára. Itt természetesen gazdaságtörténeti kérdések vannak előtérben, pontosabban a gazdaságtörténet egy részét képezi a pénztörténet. Közvetlen választ ad az ország pénzére, ezen keresztül a pénzrendszerre, valamint az egész államháztartásra. A pénznek súlya és finomsága megmutatja, hogy - a környező államok pénzéhez viszonyítva - mennyire volt értékálló, vagy mennyiben tételezhető fel inflációs jelenség. Az éremleletek összetételének vizsgálatakor megállapított idegen pénzek aránya is részben ezt erősiti meg. Az idegen pénzek jelenléte azonban rámutat külföldi kapcsolatok irányára is. Idegen pénzekből álló éremleletek pontos verde szerinti feldolgozása szemléltetően bizonyíthat gazdasági, elsősorban kereskedelmi, külkereskedelmi kapcsolatokat, s az idegen pénzek jelenléte csak ritkán vezethető vissza egyéb okokra. Végeredményben tehát a numizmatika kutatási területéhez tartozik a történelem, elsősorban a gazdaságtörténet minden pénzügyi kérdése is, módszertanilag pedig elsődleges forrásként kezeli a közvetlen anyagot, a pénzt, mint régészeti leletet, vizsgálja egyedi tulajdonságait, zárt leletek esetében az egymás közötti összefüggéseket. Az elsődlegesség azonban nem jelent kizárólagosságot. Mint minden önálló tudomány, a numizmatika sem zárkózhat be saját mikrokozmoszába, komplexitásra kell törekednie. Egy történeti kérdés megoldásánál tehát a vizsgálat nem korlátozódhat csupán numizmatikai anyagra, figyelembe kell venni az irott források és a régészet eredményeit is, nemcsak a szintézisre igényt tartó munkánál, hanem még az analitikus feldolgozásoknál is. Nem lenne teljes a numizmatikáról alkotott képünk, ha nem mutatnánk rá más tudományágakkal való kapcsolatára. Régészeti és gazdaságtörténeti vonatkozásait már tárgyaltuk, amikor megállapítottuk, hogy anyagában maga is régészeti tárgy, s kutatási területéhez tartozik a gazdaságtörténet egyik igen jelentős része. Igy igen lényeges kapcsolata van a művészettörténettel. A pénz ugyan elsődlegesen nem művészeti alkotás, mégis igen gyakran művészi kezek vonását őrzi. Ez természetes, hiszen a verőtövek vésői szinte kivétel nélkül a legjobb ötvösművészek közül kerültek ki, igy a pénzek bizonyos mértékig vallanak a kor művészetéről. Az éremkép igen gyakran figurális, tehát szolgáltathat adatokat a viselettörténet, fegyvertörténet kutatói számára is. Van a numizmatikának olyan területe is, amelyet eddig csak érintettünk, s amelynek anyaga nem a régészet, hanem a művészet speciális csoportját képezi. Ez pedig a renaissance-szal meginduló emlékpénzek, illetve inkább emlékérmek, medáliák, verése, öntése. Ezen keresztül a művészettörténet oly szoros kapcsolatban van a numizmatikával, mint a régészet, gazdaságtörténet a pénzen keresztül. A numizmatika széles skáláját, témájának gazdagságát bizonyítja a művészi terület. Módszere is eltér egy kissé az előzőkben emiitettektői, kezdve a megismerés kritériumainál. Itt ugyanis közvetlenül a készítő művész, valamint az ábrázolt személy, illetve téma ismerete a lényeges, s a készítési idő. A meghatározáshoz hozzátartozik a suly, méret és anyag ismerete, ezek azonban távolról sem olyan jelentősek, mint a pénzek esetében. A közvetett kutatási terület, valamint módszere kizárólag művészettörténeti: éremmüvészek, munkásságuk, tematikájuk, sajátos művészi felfogásuk, technikájuk stb. Természetesen itt is eltér a medália a többi művészeti alkotástól abban, hogy az ábrázolt személyre, illetve témára többnyire felirattal is utal. Tul messzire mennénk, ha a legujabbkoru numizmatika különböző ágait - pl. rendjel, papírpénz stb. is tárgyalnánk, hacsak néhány szóban is. Ezért inkább térjünk vissza a régészethez közelebb álló vonatkozásokra. A numizmatikának a régészeten, gazdaságtörténeten és művészettörténeten kivüli kapcsolataiban röviden a szfragisztikát kell elsősorban megemlítenünk. Ez különösen középkori kutatásoknál jelentős, itt a legszorosabb az összefüggés a pénz és a pecsét, bulla között, pontosabban kölcsönhatásban vannak. Rég megállapított tény, hogy a pénzek éremképei mindig hatással voltak a pecsétek képeire. Ezt természetesnek kell vennünk, mivel feltételezhetően azonosak voltak a készitőmesterek. A pénzek verőtöveinek vésői ugyanis minden valószínűség szerint a legkiválóbb ötvösök közül kerültek ki, s ha a királynak, vagy valamely városnak pecsétet kellett vésetni, logikailag is feltételezhető, hogy az éremvésőkhöz fordultak, akik a bennük élt formát - pénzek éremképei - adták vissza pecséten is. E feltételezésnek egyébként számos gyakorlati bizonyítéka is van. Néhány szóval szeretnénk utalni a címertan kapcsolatára is, mint a címerek használatának igen nagyszámú és többnyire meghatározott tárgyára. Ugyancsak röviden emiitjük az epigráfiai és ezzel kapcso20