NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

\ Kozák Károly: KÖZÉPKORI VÁRAINK FELTÁRÁSA (Előadás) A II. világháború utáni évtizedben meginduló nagy várásatásokat (Buda, Visegrád) hamarosan követte a nógrádi (1949) a kemendi (1952) -, a gyulai (1953) - és a nagykanizsai vár feltárása. Az emlitettek közül csak a két utóbbi feltárás tartott több éven keresztül, jelezve a műemlékvédelem és a régészet mind szorosabbra váló kapcsolatait, s munkálva az uj lehetőségeknek, megoldásoknak és módszereknek útjait. A következő évtized várásatásai számban és az egy-egy évben végzett feltárások időtartamát tekintve ugrásszerű emelkedést mutatnak az előző évtizedhez képest. Ugy gondoljuk, ez az időszak a hazai középkori várkutatások nagy iskolája, a ma is alkalmazott módszerek alapjainak kimunkálása, s felkészítés a ma is folyó, jelentős méretű munkákra. Fő mérföldköveinek számit a nagyvázsonyi (1954 -60) a kisvárdai (1954-60) -, a gyulai (1956-61) -, a sümegi (1957-63) - és az egri vár (1957- ) feltárása. Ezen munkák megkezdése után néhány évvel, az itt nyert tapasztalatok felhasználásával került sor az újjászerveződött műemlékvédelem (OMF) keretei között Márévár (1960-69), a kisnánai (1962-67) a diósgyőri (korábbi előzmények után 1963- ) és a rövidebb ideig tartó gesztesi (1960-62), valamint a sárvári (1962) és a boldogkői (1963 - 64) vár feltárására. Az emli tett várásatásokkal egyidőben, illetve azokat követően végezték a cseszneki-, csókakői-, dunaföldvári-, egervári-, esztergomi-, fehérkői (Kereki) -, győri-, hollókői-, kácsi-, kőszegi-, pápai-, pécsi-, pécsváradi-, Rékavár, a sárospataki-, siklósi-, simontornyai-, siroki-, szandai-, szerencsi-, szigetvári-, szigligeti-, tatai-és a várpalotai vár feltárását. Az első évtized néhány várásatásával szemben, a következő évtizedek 15-20 várásatása világosan érzékelteti az e téren bekövetkezett jelentős változást. A várásatások számának emelkedésében jelentős szerepe volt a gyorsan fejlődő magyar műemlékvédelemnek és a növekvő idegenforgalomnak. A nagyszámú, gyakran évenként 4-6 hónapon át tartó várásatások nagyon sok értékes adatot szolgáltattak váraink szerkezetének, fejlődésének és történetének jobb megismeréséhez. Nem egy esetben ráirányították a figyelmet a várak közelében levő, elpusztult középkori faluk feltárására is (Csepely, Sarvaly stb.). Az ásatások során előkerült hatalmas mennyiségű anyag (kerámia, kőfaragványok, fém, csont, üveg, fa) a társtudományoknak is értékes adatokat szolgáltatott (építészet-, művészettörténet, néprajz stb.) és nagy lendületet adott a kerámiakutatásnak. A különböző tipusu és más-más pusztulási fokú várak feltárása során felismert összefüggések alakították a munkamódszereket (több méter vastagságú, azonos korú törmelékrétegek lebontása, farkasvermek rétegeinek, anyagának gyors szétválasztása stb.), biztosabbá, gyorsabbá tették egy-egy részlet, épületmaradvány feltárását. A hatalmas régészeti anyag rendezése, a további feltárások szempontjából szükséges értékelése serkentőleg hatott a publikációs tevékenységre. A felsorolt ásatások, s azok leletanyagának feldolgozása nyomán mintegy 30-40 közlemény, tanulmány jelent meg szakfolyóiratainkban. Várfeltárásaink jó lehetőséget adtak a különböző tipusu - más-más időben épült várak szerkezetének, építményeinek vizsgálatára (tornyok, kapuk, falszorosok, farkasvermek, védőmüvek, a várőrség 98