NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

ispáni központot képező földvárak is korszerűtlenné válnak, s igy felhagyásra vagy pedig átépítésre kerülnek. Szabolcs és Sopron kora Árpád-kori helyrajzának egyezése késztetett bennünket arra, hogy vizsgáljuk meg Árpád-kori megyeközpontjaink egyházainak patrociniumait. Sajnos, éppen a legfontosabb városok - igy pl. Bihar - esetében nem rendelkezünk adatokkal, másutt is szegényes nyomokra találtunk. Mégis: Baranya, Bars, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nyitra, Torda, Vasvár, Veszprém megyeszékhelyeken az Árpád-korban fennállott egyházak egyike Szent Mihály, mig Csanádon, Fehérváron, Győrön, Nógrádon, Nyitrán, Visegrádon Szűz Mária tiszteletére emelt egyházakról tudunk. Természetesen a patrocinium felcserélődhetett: Veszprém esetében nem a váralja település, hanem a megyeszékhelyen székelő püspök (s egyben a királyné) egyháza nyerte el a Szent Mihály titulust, de ennek kézenfekvő magyarázata is kínálkozik, hiszen ebben az egyházban temették el Géza fejedelem öccsét Mihályt, feleségével, Adelhaiddal együtt. Érdemes viszont megjegyezni, hogy ugyanakkor a székesegyház altemplomát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. De nemcsak a megyeszékhelyek egyházainak patrociniumai, hanem maguk az ispáni központok is megegyeznek. Az összevetés alapját minden esetben csak rétegvonalas felmérések képezhetik, ezeknek viszont igencsak híjával vagyunk hazánk területén és azontúl egyaránt. A szabolcsi földvár legközelebbi rokona a Latorca partján álló zempléni földvár. Méreteiben, kiképzésében tökéletesen megegyezik, s ugyancsak két építési periódust különböztethetünk meg. A Benadik által I. építési periódusnak tekintett 3 m magas késő La Téne-kori réteget magam nem tekintem várelőzménynek. Megjegyzem, hogy ennek a rétegnek a metszetrajzon nincs semmiféle magyarázata (elmaradt?), a szövegben azonban kőfalat említenek, amely a sáncátvágásról készített fényképen egyáltalában nem látszik. A dombosabb vidékeken az ispáni központot"alkotó földvárak kiképzésében némi eltérés mutatkozik: bár alakjuk ugyancsak háromszög, rendszerint egy bejárattal rendelkeznek, s a hegy meredekebb oldalára támaszkodó sáncok magassága természetesen csekély. Ilyennek tekintem a somogyvári és dobokai várakat, megjegyezvén, hogy a dobokai földvár rétegsora (égetett, vörös sánc) egyértelműen a X-XI. század fordulóján emelt földvárra utal, annak ellenére, hogy a román kutatás IX.század véginek, az Anonymus által koholt Gelou uralmi körzete egyik erődítményének véli. Az ispáni központok második csoportját képezik a négyszög alakura épített várak, ezek egyike a bihari, s ha Szentkláray Jenő rekonstrukciója helyes, akkor a hajdani temesvári földvár is. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a megyeszékhelyek - ha időbeli eltérésekkel is - központilag irányított szervezőmunka eredményeképp jöttek létre. Építőik minden esetben alkalmazkodtak a hely adottságaihoz: figyelembe vették a római kor még látható emlékeit, ha az ispáni központ egykori római városra települt. Gyakran ott létesültek, ahol korábban a fejedelmi család tagjainak udvarhelyei voltak, mint ezt Heckenast Gusztáv és Györffy György legújabb munkáiból tudjuk. De ott is épült István-kori megyeközpont, ahol erre semmi nyom nem mutat. Ez utóbbi esetekben a földrajzi környezet minél hatásosabb kihasználására fordítottak hangsúlyt: az ispáni központ kijelölésénél a folyókanyarulatok, hegygerincek adta előnyöket vették figyelembe. S ugyanígy az egyházi patrociniumok adásánál sem ragaszkodtak a fent emiitett két szenthez: ahol a megyeközpontok egyházait nem a Boldogságos Szűz és Szent Mihály tiszteletére emelték, ott gyakran megfigyelhető a hely korábbi egyházi hagyományainak tisztelete, vagy más nyomós okok tapainthatók ki. Valamennyi közül most csak egyet legyen szabad említenem. A veszprémi Szent György kápolna építési ideje ma sem lezárt kérdés, s bár a IX.századi eredetet sem irott forrással (Conversio), sem régészetileg nem sikerült igazolni, ennek ellenére ma is kisért a IX.századi keltezés. Magam ugy vélem,hogy a patrocinium birtokában biztosabb kormeghatározást adhatunk, ugyanis a székesegyház mellett álló Szent György kápolna a középkorban messze földön ismert búcsújáró hely volt. Ezrek jártak ide, hogy láthassák a kápolna legfőbb díszét, Szent György fejereklyéjét. S ez a diszes ezüstmü, a herma adja kezünkbe az építési időpont megfejtésének a kulcsát. Az ereklye ugyanis csak egy helyről, a bulgáriai Ochridából (Caesaria) kerülhetett hazánkba, István király 1015. évre keltezett bulgáriai hadjárata során. Akár István, akár felesége, Gizella révén - akinek veszprémi adományairól nemcsak a krónikások, de okleveles források is szólnak - került a herma Veszprémbe, mindenesetre az őrzési helye, a Szent György kápolna csak az ajándékozás után épülhetett. Maga az ereklye - mint a magyar mult annyi fontos emléke - a XVI. században tünt el, utoljára egy 1543. évi jegyzék emliti. 89