NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)
házi családi birtokok közé, hogy már Hóman igy nyilatkozott róla: "Szállásbirtokából itélve Szabolcs is a fejedelmi család rokona." Ebből egyben az is következik, hogy Szabolcs nem volt különálló törzs feje. Nem is képzelhető, hogy a Duna rövid észak-déli szakasza a megtelepedéskor Árpádon és Kurszánon kivül egy harmadik törzsfőnek is szállásterületet adott volna. Hogyan került Szabolcs fejedelem a hét vezér közé, és pedig mind a krónikabeli vezérnévsorban, mind Anonymus Gestájában egyformán második helyre? Nézetem szerint az Árpád-kori hagyomány őrizte annak emlékét, hogy Árpád volt az első vezér és Szabolcs volt a második vezér; ez a sorrend azonban nem a hét vezér névsora volt, hanem a fejedelmek egymásutánja. Amikor tehát a XI. század végén kisérlet történt a hetes számra nézve is kérdéses septem duces "hét ur" nevének összeállítására, a második dux nevének helyére az időben második nevét irták be. Ugyanakkor a fejedelemnévsorból kiesett Szabolcs és Fájsz nevét nem pótolták más névvel s ezért következett az ősgestában Árpád után Taksony. Az a felismerés, hogy Árpád után unokaöccse, Szabolcs lett a fejedelem, kifejezésre jut mind a vezéri, mind a dukátusi udvarok elhelyezkedésében. Elsőként azt a hiányérzetet keltő jelenséget említem, hogy Árpád téli udvarhelyének környékén, Baranyában Árpád fiainak szállásaira semmi nyom nincs, és Tormás az első leszármazott, aki Fájsz idejében e terület uraként kimutatható. Nos, Baranyában Szabolcs téli és nyári szállásának klasszikus módon maradt emléke: a Pécsi viz forrásánál található Mecsekszabolcs (1290 körül; Z obolch) ma Pécs külvárosa, a Pécsi viz torkolatánál pedig D r áv a s z ab ol c s (1216, 1550; Zobolsu, 1395: Zabolch) (L.6.kép). Ez az egy vármegyén belül maradó rövid távú vízparti kettős szálláshely nem fejedelmi sétálóra mutat, hanem arra, hogy Szabolcs még herceg korában jogot kapott a nagyfej edelemtől téli udvarhelye közelében való nomadizálásra. Hogy ez a nomadizálás időben hogyan viszonylik a dukátus birtoklásához, azt nehéz volna megmondani, annyi azonban tény, hogy a bihari dukátus területén olyan klasszikus emléke maradt a trónörökös Szabolcsnak, mint talán egyik utódjának sem. Elsőként Szabolcs várára gondolok, amely méretét tekintve a legnagyobb X. századi földváraink között. Az a körülmény, hogy Árpád trónörökösének nevét viseli, arra mutat, hogy Szabolcs volt a vár kiépitője s egyben a bihari dukátus megszervezője. Anonymus, aki erről a vidékről származott, ugy látszik, hallott valamilyen hagyományt a vár eredetéről. Honfoglalás történetében arról beszél, hogy Szabolcs, Tas és Tétény volt a bihari hercegség elfoglalója s ennek kapcsán Szabolcs várról ezt irja: "Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépitésre való. Tehát - társainak közös tanácsa szerint is - öszszegyüjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat épített földből. Ezt most Szabolcs várának hívják." A vereckei ut közelében épített vár méretei feltételezni engedik, hogy építője számolt az akkor legerősebben fenyegető besenyő veszéllyel. Szabolcs vára a Tisza mellett biztosan téli udvarhely volt; a nyári szállás emlékét a Sebes Körös völgyében, Nagyvárad felett levő Mezőszabolcs (1256, Z abolch) tartotta fenn. Mellettea Jenő törzsi helynév és az egyebütt törzsnevek csoportjában feltűnő Ba tty án falu neve, mutat korai katonai telepítésre. (L. 6. kép.) Ez a kettős szálláshely nem egyazon folyó partján épült. Eltekintve attól, hogy a Tisza balpartja a hatalmas kiöntések miatt nem is volt követhető, a dukátusi terület kijelölése nem folyók hosszában történt s igy a dukátus hercegi szálláshelyei ritka esetben mutatják az ország más vidékein észlelhető szálláskettősséget. Szabolcs esetében bizonyára azért maradt meg mindkét szállás neve, mert a megtelepedéskor elsőként alapította szálláshelyeit. Rendszeres szállásváltó útját, a Nyírség peremén a Sebes Körös és a Tisza vizét összekötő Jószár, Kösely és Kadarcs erek jelzik. Ez érintette a Nádudvar felett, a Hortobágy vizénél elterülő Szabolcs pusztát (1453: Zabolch), ahonnan a tiszabői mohamedán telepen keresztül a Szolnok feletti, Zagyva parti Szabolcs faluba (1393: Zabolch), és a Fejér megyei örökös szállásterületre lehetett jutni. 81
