NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)
Valter Ilona CISZTERCI MONOSTOROK KUTATÁSÁRÓL 25 év középkori egyházi műemlékeinek kutatásáról szólva két ciszterci monostor feltárásáról szeretnék röviden beszámolni: a bélapátfalvi és a pásztói monostorok ásatásáról. Mindkét monostor a pilisi apátságból települt. A bélapátfalvi ciszterci apátságot 1232-ben alapította a Bél nemzetségbeli II. Kilit egri püspök, ez tehát nem királyi alapítás, mint a ciszterci apátságok nagyrésze, hanem minden bizonnyal a Bél nemzetség családi monostorának tekinthetjük. Kis méretű apátság volt, a Bükk hegység félreeső völgyében, a Bélkő aljában három forrás mellé települve. Jelentőségét ma az adja, hogy egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci templomunkat találjuk itt, melynek 1966-os renoválása kapcsán került sor a monostor feltárására. A monostor a templom déli oldalához csatlakozott. Ez már az ásatás megkezdése előtt is nyilvánvaló volt, u.i. a templom 1953/54-es helyreállításánál a déli keresztház nyugati falában Szakáll Ernő megtalálta a kerengő falivét. Az 1964/65-ben folyó ásatás alatt tisztáztuk a monostor teljes alaprajzi rendszerét, a feltárt falakat konzerválva romkertként bemutattuk, Dr.Rados Jenő tervei szerint. Az ásatás eredményeként a ciszterci építési szabályoknak pontosan megfelelő kisméretű monostor alaprajza bontakozott ki, nyújtott négyszögű kerengőfolyosóval, melyet az előírásnak megfelelően vesznek körül a monostor épületei: a keleti oldalon a sekrestye mellett a káptalanterem, melyben a falak mellett megtaláltuk az ülőpadkákat, középen az apáti felolvasó padkát. A káptalanteremben és a keleti kerengőfolyosón néhány csontvázat tártunk fel, akikben a monostor apátjait sejthetjük. A kerengőfolyosón az egyik csontváz falazott sirban feküdt. A káptalanterem melletti kisméretű szoba a fogadószoba, majd egy keskeny átjáró folyosó következik, mely a monostortól keletre levő gazdasági épületekhez vezetett. A keleti oldalon megtaláltuk még az apát szobáját és a növendékek termét. E mellett - már a déli oldalon - a melegedő szobát tártuk fel, s déli oldal közepén, a kutházzal szemben a refektóriumot. A refektórium és a melegedő szoba fűtését bizonyitóan kályhaszemdarabokat találtunk e helységekben. A refektórium nyugati oldala mellett tártuk fel a konyhát, majd a nyugati részen a conversumok szárnyát, ahol az egyik nagy teremben XIV. századi latrina került elő meglehetősen ép állapotban. A monostor nyugati része alatt nagyméretű pince volt. Ajtaját az északi oldalon in situ megtaláltuk, téglaboltozatának darabjai a feltöltésben voltak. A feltárás érdekessége volt, hogy a monostor délkeleti sarkában, a növendékek termében egy - csak a középkorban használt - forrást találtunk, melyből téglából kiképzett vizvezető csatorna vezetett a kutházhoz. A monostor életéről az itt talált középkori edénytöredékek, mezőgazdasági eszközök - többek között egy szép ásópapucs - adnak számot. Az elég nagyszámban előkerült faragott kőanyag jellegzetes ciszterci motívumokat mutat, kidolgozása magas színvonalú, és megerősíti azt a feltevést, hogy a monostor a templom első építési periódusában épült, a tatárjárás előtti épitőmühely alkotása volt. Részletes felmérésük, feldolgozásuk módot fog nyújtani az elpusztult monostor rekonstruálásához. A másik monostor, melyről beszélni szeretnék, már korántsem ilyen - a ciszterci építési szabályoknak megfelelő alkotás. Már a helye sem szabályszerű, mert nem településtől távoleső völgyben feküdt, hanem benn a helység közepén, a tőle mintegy 150 méterre levő plébániatemplom mellett. Pásztó község már az apátság alapításakor is létezett. II. Béla a bozóki prépostság javainak megerősítésekor emliti Pásztót, s ennek kapcsán megtudjuk, hogy Pásztón királyi curia is volt. Anonymus is ismeri Pásztót, 70
