NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Már emiitettem, hogy mezővárosaink kialakulásához, fejlődéséhez használható támpontokat nyújtanak mind történeti, mind művészeti szempontból e települések templomai. Valamennyi eddig megásott mezővárosi templomnak előkerült románkori előzménye. Mai gótikus állapotukat egy vagy több bővitéssel érték el. Nem egyszer kápolnák épülnek hozzájuk. Mindezek a tünetek világosan bizonyitják a település növekedését, társadalmi, gazdasági és kulturális szerepének akkori emelkedését. Erről tesz tanúságot a zalaszántói, mátraverebélyi, lovászpatonai templomok régészeti kutatása. De ezt láthatjuk fontosabb birtokközpontok (Sopronhorpács, Fehérvárcsurgó), vagy bányavárosok (Nagybörzsöny, bányász templom) esetében is. Különleges helyet foglal el e szempontból a felsőörsi prépostsági egyház, amelynek szerkezete és kialakulása családi mauzóleum jellegével függ össze. Lényeges a haladás a falusi templomok témakörében is. Egyhajós, félköríves szentélyű vagy egyenes záródású egyházak egész sora vált ujabban ismertté gazdagítva e szokványos megoldások eddig is tekintélyes számát. Feltűnően gyarapodott a kerek templomok csoportja, köztük a kisnánai és a szandai erődítéssel áll kapcsolatban. Előkerült több kettős templom is (Felsődörgicse, Vörösberény, Ságpuszta, Rakacaszend), amelyek ezek szerint nem tartozhattak a ritkaságok közé s kielégítő magyarázatra várnak. Az eddig felmerült kettős birtoklás erre lehetőség csupán. Újból emelkedett a nyugati karzatos, beugró tornyos szerkezetek száma. A karzat megközelítése tekintetében igen fontos a karcsai ref. templom kutatása, valamint az ecséri és balatonfüredi romok feltárása. Ecséren, Csepelyen és Alsódörgicsén a templom közelében kőházak is felbukkantak, amelyek vagy paplak vagy nemesi udvarházak céljára épülhettek. Fontos régészeti feladat volna a templomok körüli temetők valamint települések feltárása, ami a középkori faluról alkotott történeti képünket is jóval reálisabbá tenné. Az utóbbi kutatások azt is kiderítették, hogy falusi templomaink szinte állandó tartozéka a kőkerítés nem egyszer bizonyos erődítési jelleggel. Ezek építése általában a XV. századra tehető s néha gótikus bejárattal is rendelkeznek (Nógrádsáp). E rövid összefoglalásnak nem lehetett célja minden részletre való kitérés. Igyekeztem a fokérdéseket megvilágítani s azokra néhány példát felhozni. Nem kétséges, hogy középkori régészetünk az egyházi emlékek kutatása terén komoly eredményeket mutat fel. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy az utóbbi negyedszázad helyes kezdeményezései még nem egyenletesek, módszerükben sem teljesek és még sok kívánnivalót, tennivalót rejtenek magukban. Ennek ellenére, ugy érzem, a fejlődés iránya helyes, ennek továbbvezetése több összefogottsággal, tervszerűséggel, a célok világosabb megfogalmazásával és megvalósításával szükséges. A régészet történeti diszciplína, tárgya, módszere a legtágabban értelmezett historikumra irányul. Leletei nemcsak önmagukban, hanem főként mint történeti források értékesek, népünk középkori történetének még mindig sokat igérő, bőséges és hézagpótló forrásai. Az egyházi emlékek elsősorban művészeti, építészeti jellegűek ugyan, de a mondottak talán rávilágítottak arra, hogy bennük egyenként, de összességükben is mélyreható történeti tanulságok rejlenek, amelyeknek kifejtése, gyümölcsözővé tétele nemcsak a szaktudománynak, de az egész történettudománynak állandóan finomítható részadatok mellett egyre szélesedő távlatokat nyitnak. 66