NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Pa rád i Nándor A KÉSŐKÖZÉPKORI FALUKUTATÁSOKRÓL A tárgyalt témához kapcsolódva, hozzászólásomban a későközépkori falvak régészeti kutatásának néhány kérdését kivánom kissé tovább részletezni. Mint ismeretes, a népi építészet és település néhány kiváló kutatójának kezdeményezésére a húszas évek végén Kecskemét környékén,

1 a harmincas években és a negyvenes évek elején az ország más területén is meginduló ásatások hozták felszínre az első későközépkori lakóházakat. 5 A munkának ez a kezdeti szakasza természetszerűleg nem volt hiányosságoktól mentes. Módszerei ekkor jórészt még kiforratlanok voltak ugyan, mégis már ebben a kutatási szakaszban is fejlődés tapasztalható, ami a munka és a megfigyelések uj szempontokkal bővülésében nyilvánult meg.

5 Elég, ha itt Csalog József Etén,

4 Bálint Alajos Mezőkovácsházán jó megfigyelőkészséggel feltárt házaira,

5 vagy Gerevich László csuti ásatására utalok. Az utóbbiról már összefoglaló alaprajz készült, amelyen nemcsak a templomot és a templom körüli temető csontvázait, hanem a település házait alaprajzilag is ábrázolták.

5 A második világháború utáni évektől kezdődően a középkori falusi nép életének, anyagi műveltségének megismerése a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott. Mint ahogyan az eddig végzett ásatások eredményei bizonyították, az egyik legtöbb eredményt felmutató lehetőséget, a középkori falvak korábbinál nagyobb mértékű régészeti feltárása adta. Ezen kutatási program részeként a későközépkori falvak kutatásában is az elmúlt 25 év alatt előrelépés történt.

7 Ha ezt a negyedszázadot ilyen vonatkozásában vizsgáljuk, egyik legfontosabb eredményének a kutatási és feltárási módszer kialakulását kell tekintenünk. A módszer mindeddig a legteljesebben Méri István Turkeve-mórici ásatásán valósult meg és több uj - a további munkánál figyelembe veendő - szemponttal kiegészítve, erről az ásatásról készült beszámolóban fogalmazódott meg.

5 Az itt kifejtett módszertani elvek a beszámoló megjelenése óta eltelt mintegy másfél évtized alatt a későközépkori falu régészeti kutatásában lényegében általánossá váltak, s az adott körülményekhez képest kisebb-nagyobb mértékben hasznosították. 0 A későközépkori faluásatásokról röviden az alábbiakban számolhatok be: A Nyársapáti Templomhalmon végzett feltárás, Papp László és Szabó Kálmán ásatásaiból már régebbről ismert vidéken folyt, eredményeiben (igy pl. a településszerkezet, házformák, egymásra települt házak szétválasztása, felhasznált építőanyag, épitési szerkezet kérdésében) tovább bővítette ismereteinket.

1

0 A falu a feltárt házak és a leletanyag alapján nem rövid ideig, legalább három évszázadig állt fenn. Kár azonban, hogy a nemesi udvarház feltárása nem történt meg, s az elpusztult épületek helyét jelző 72 halmocskát a 25 cmes szintvonalas térképre nem rajzolták rá. Pedig ezzel a középkori falu településszerkezete nagy részében kirajzolódott volna előttünk. Későközépkori faluásatásaink - az utóbbi másfél évtizedet leszámítva - lényegében a Dunától K-re fekvő területen folytak. Igy tehát az Alföld település- és házformái váltak ismertté. Az utolsó 15 év alatt viszont a kutatás nagyobb erővel a Dunántulon indult meg. Közülük a legtöbbre, s eredményeiben sem lebecsülhető későközépkori faluásatásra a Dunántul egyik, aránylag jól körülhatárolható tájegységén, a Balaton Felvidéken került sor. Az itt végzett, s részben jelenleg is folyó kutatás jelentőségét nemcsak abban látjuk, hogy az ország későközépkori települései tekintetében eddig ismeretlen vidékéről kaptunk 37