NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Horváth Béla AZ ÁRPÁD-KORI FALUKUTATÁSOK EREDMÉNYEIRŐL Az 1960-as évek egyik legnagyobb népgazdasági beruházása a II. számú tiszai Vízlépcső megépítése. Az egész Közép-Tiszavidéket érintő munkálatok jellegüknél fogva nagymértékben veszélyeztették a régészeti leleteket. Ezért a korábbiaktól eltérő jellegű, széles körű mentési munkálatok indultak meg 1964-65-ben. A munkálatokat a Magyar Nemzeti Muzeum és a területileg illetékes intézmények kezdték el. A már korábban ismert lelőhelyek feltérképezése, uj lelőhelyek felmérése, széles körű adatgyűjtés, valamint tájékozódó jellegű ásatások jelentették a kutatások kezdetét. Ezek után került sor az alkalmasnak vélt lelőhelyek tervszerű feltárására. A lelőhely a jelenlegi Tiszafüred és Tiszaörvény települések között levő tiszai holtág partján helyezkedik el.

1 Az évtizedek óta mezőgazdasági müvelés alatt álló terület legmagasabb pontja az u.n. Templomdomb, ahol a templom és temető került elő, ettől K. -i irányban húzódó dombvonulatokon találtunk rá a település nyomaira. A Templomdomb és környéke az 1965. évi kutatás előtt sem volt ismeretlen, már korábban felkeltette az érdeklődők figyelmét, mely azonban jórészt a tudományos igényességet nélkülöző gyűjtésre, esetenként kifejezett rongálásra korlátozódott. 1. Foltin János jelezte egy 1870-ben kelt levelében, hogy a Templomdombon levő romos templomból a terület bérlője faragott köveket szállít háza építéséhez. ^ 2. A környék amatőr régésze - Tariczky Endre - a lelőhely környékéről a neolitikumtól a XVII. századig terjedő időszak leleteit gyűjtötte be a tiszafüredi Muzeumba.

3 3. Az 1930-as évek tiszai munkálatai során Gallus Sándor rövidebb ideig leletmentett, bronzkori urnasiros temető és korai magyar település maradványait találta meg.

4 A kutatás első évében került elő a románkori templom, melynek alapfalai a domb legmagasabb pontján helyezkedtek el. A viszonylag kisméretű - legnagyobb külső szélesség: 8, 7-9 m; legnagyobb külső hoszszuság: 12, 9 m - kissé lapított patkó alakú szentélyzáródású templomot feltehetőleg a XII. század végén, XIII. század első éveiben építették. A környéket ért tatár támadás alkalmával a templom részben elpusztult, de az ujratelepülésalkalmával ismét használhatóvá tették. A XIV. században mély árokkal vették körül, mely egyrészt a XIV-XVII. századi temetőt szegélyezte, másr j-*zt palánkkal megerősített része stratégiai védelmet nyújtott a templomnak. 5 A temetőárok övezte részen közel 150 XIV-XVII. századi, erősen bolygatott sirt találtunk a korra jellemző szegényes mellékletekkel. Ezen temetőrész anyaga közül néhány pártaöv veretegyüttese, textiliára dolgozott gyöngyöspárta és ruhaveret érdemel említést. 6 A temetőárkon kivül, a Templomdomb K. -i és D. -i lejtőjén helyezkedett el a nagykiterjedésű Árpád-kori temető, melyből eddig közel 400 sirt tártunk fel. Az eddig feltárt sirok közül a legkorábbiakat a XI. századra keltezhetjük. Az Árpád-kori temetőrész erplitésre méltó leletei: állatfejes karperecek, sodrott nyakperec, aranyozott ezüst mellkorong, valamint egy gyermeksirban talált bronz, bizánci tipusu ereklyetartó kereszt. 7