NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

G eda i István A NUMIZMATIKA MÓDSZEREIRŐL ÉS KAPCSOLATAIRÓL A tudományok összességében a numizmatika helyének meghatározásakor elsősorban arra a kérdésre kell választ adni, hogy mennyiben tekinthető önálló tudománynak; van-e olyan jelenség, amelyet önállóan, saját módszereivel kutat. Kutatási területe két összetevőből áll: egyik a pénznek, mint éremnek, minden kor konkrét tárgyának megismerése, másik a pénz társadalmi szerepének kutatása, természetesen ugyancsak történeti vonatkozásban. Sajnos a két fogalom elkülönítésére szabatos magyar kifejezés nincs, igy a német MUnzgeschichte, illetve Geldgeschichte kifejezésekkel lehet leginkább érzékeltetni. A német Münze-Geld szópár más nyelvekben is megtalálható, mint az angol coin-denaro, spanyol moneda-dinero, svéd mynt-pengar, stb. Ezeket a szópárokat a magyarban érem-pénz kifejezéssel lehetne visszaadni, de a magyar szóhasználatban az érmet általában emlékéremre vonatkoztatjuk. Ennek idegen szóhasználata a nálunk sem ismeretlen medaille különböző változata, sajnos azonban a magyar szóhasználat az előbb emiitettet részesiti előnyben. Csupán ha a medália kifejezés általánossá válna emlácéremre vonatkozóan, lehetne a Münzgeschichte-Geldgeschichte megkülönböztetést éremtörténetpénztörténet szópárral azonosítani. Visszatérve a numizmatika tematikájára azt mondhatjuk, hogy az éremtörténet és pénztörténet kérdéseivel, azoknak minden vonatkozásaival foglalkozik. Egyes részleteit más tudományág, főként a régészet is tárgyalja néha, bár inkább csak eredményeit használja fel. így éppen a teljesség, a különböző irányú részletek összessége és ezek összefüggéseinek együttes kutatása teszi jogosulttá a numizmatika önállóságát. A pénz mint érem, történeti vonatkozásában régészeti tárgy. Mégis elkülönül más régészeti tárgyak összességétől, megismerésének kritériumai sokkal inkább egzaktabbak. Egy érmet ugyanis akkor nevezhetünk meghatározottnak, ha ismerjük a kibocsátó országot, hatóságot - többnyire uralkodót -, a készítő verdét, korabeli értékének megnevezését, kibocsátási évét, súlyát, anyagát, utóbbit pontos összetételében; fel tudjuk oldani betű- és egyéb jeleit, különböző ábráit, éremképeit. A megismerésnek ezek a kritériumai egyúttal választ adnak arra, hogy miért indokolt a numizmatika - bár tárgya régészeti tárgy - elkülönülése, önállósága a régészettől; a megismerésnek ezek a kritériumai ugyanis nem alkalmazhatók egyetlen régészeti tárgycsoportra sem. Méginkább elkülöníti a régészettől az a módszer, amellyel a numizmatika megismeri tárgyát. Leglényegesebb különbséget az érem felirata képezi, amiből többnyire meg kell tudnunk a súlyon és anyagon kivül valamennyi megismerési kritériumát. Természetesen ez egy ideális elképzelés és többnyire csak a modern időkben valósult meg, tehát amikor a megismerés a feliratból elérhető, s ehhez járul még a rendeletek által előirt törvényes kiverési suly és finomság ismerete. Ám a történeti korok kutatójának ezek az adatok nem állnak rendelkezésére, csak legfeljebb töredékeiben, mégis a numizmatikusnak választ kell adni a megismerés összes kérdéseire. Itt megszűnik az általánosítás, illetve leszükülhet egészen az egyedi - unikális - példányig. A pénz ugyanis nem egyedi tárgy - szemben a régészeti tárgyakkal - hanem sorozati, ipari termék, tipus, ha - néha - művészi megfogalmazásban is. így a meghatározás többnyire már ismert csoportba történő utalást jelent, ha a csoport, illetve már mondhatjuk tipus meghatározása már más alkalommal megtörtént. Az antik, de méginkább a középkor beláthatatlanul szerteágazó pénzverése - amit az illegális és fél-legális pénzverés méginkább bonyolít - azonban mindig vet fel uj problémát, addig ismeretlen tipust. 18