NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
Összefoglalás
; - 65 zot pedig sokáig nem találunk. Wosinsk y ebben úttörőnek számit, követője azonban alig akadt. Erdélyben László Feren c jelentkezik elsőizben mai igényeket is kielégítő ásatásokkal Erősdön. Az 1920-as évek vége felé Roska Márto n és Marosi Arnol d ásatásai keresik a helyes utat a földvárfeltárás terén, majd 1939-ben Banner Jáno s mutat példát az alapos, mindenre kiterjedő ásatásra. Ezek ellenére mégis találunk még ezekből az évekből is hibás, illetve hiányosan publikált ásatásokat. A második világháború után a régészeti ásatások egységes irányítás alá kerültek, ezért az ezután következő eredmények a mi szempontunkból is egyre inkább kielégítőnek mondhatók. A terepbejárások, alaprajzok alapján feltűnt a kutatóknak, hogy erős különbségek vannak az egyes földvárak között, nagyság, alaprajz és földrajzi körülmények alapján, ezért csoportokra való bontásukra is történtek kísérletek. 1873-ban Majláth Bél a, 1876-ban Hoke Lajo s, 1904-ben Cziráky Gyula kísérelte meg ezt. Mivel azonban ezek pusztán a külső ismertetőjelekre alapultak és nem vették, mert az ő korukban a régészeti kutatás akkori fejletlensége miatt még nem is vehették figyelembe a földvárak keletkezésének társadalmi, történelmi hátterét, csoportosításuk lényegében hibásnak mondható. A magyar kutatók között az első helyes csoportosítást Patay Pá l végezte el 1956-ban, aki már a társadalmak fejlődésével magyarázza az egyes földvártípusokat.. A gyü j^őmunkával kapcsolatban még egy felmerült módszertani kérdést kell kiemelni. Már Róme r is sokszor figyelmeztet arra, hogy óvatosan kell bánni a földvárakkal, előbb csak gyüjtsünk minél több adatot, aztán értékeljük ki ezeket. 1890-ben Ham pel Józse f ugyanezen az alapon veszi kritika alá Bartalos Gyulá t. Éles vita kerekedik e körül 1907-ben Téglás Gábor és Finály Gábo r között, Amig előző először terepbejárásokat és legfeljebb kisebb próbaásatásokat javasol, utóbbi inkább a nagyobb ásatások mellett dönt, a terepbejárásokat nem tartja elsődlegesnek. Ugyanezt vallja 1929-ben Buday Árpá d is, A magunk részéről ugy gondoljuk, mindkét félnek igaza van, mert a terepmunkának és az ásatásnak párhuzamosan kell haladnia. b, / Feldolgozás. A felszíni, vagy ásatás utján gyűjtött anyag feldolgozása során a legnagyobb kérdés mindig a kronológia. Ezen a téren volt és van még ma is a legnagyobb bizonytalanság, A földvárak sánca bármelyik időből is szár-
