NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
A Magyarországi földvárkutatás története
- 53 latban. Mozsolios Amáli a a tószegi teleppel kapcsolatban több, a bronzkor II felébe tartozó telepet is sorravesz, melyek között eröditettek is vannak, valamennyi példát az Alföldről emliti. Ezeket az erődítéseket a bronzkor III. periódusába helyezi és a lausitzi kultura vándorlásával hozza összefüggésbe, de figyelmeztet a keleti népek betöréseire is. Több esetben hivatkozik Roska Márto n ásatásaira és ezeket az erődített telepeket általában kisméretüeknek jelöli. Mint ujabb eredményt röviden közli a Dunapentele (Dunaújváros )-Koziderpadlás erődített telepének 1950. évi ásatását, ahol a vatyai kultura nyomai kerültek elő, a telep utolsó idejét pedig a bronzkor végére , . .451 helyezi A Balaton vidékének régészeti emlékeiről ismét megjelent egy összefoglalás, Radnóti Aladá rtól. Ujabb adatokat a mi szempontunkból alig ad Kuzsinszky Bálin t korábbi munkájához képest, de ezeket is kétkedéssel kell fogadnunk. Minden kutatás nélkül önkényesen datálja a földvárakat. A balatonföldvárit már Kuzsinszk y is keltának mondja (amit a későbbi, 1958. évi ásatás igazolt), Radnót i azonban minden indokolás nélkül koravaskorinak mondja, melyet később a kelták is használtak. Zánkán Rómer Flóri s emlit földvárat, de ez már Kuzsinszk y idejében sem volt meg, Radnót i mégis a községet telepiti bele és koravaskorinak mondha. Tapolca mellett Uzsapusztári és a Tátika körül koravaskori "földvárcsoportot" emlit, jóllehet itt csak kettő van és azok közül is csak az egyiknek tudjuk a korát egy jóval későbbi, 1961. évi ásatás alapján, a Héviz melletti Biked tetőre pedig minden alap nélkül földvárat helyez, nyilván a domb kedvező fekvése alapján, sőt még bele is helyezi a koravaskorba 4^^. A földvárak kizárólagos koravaskori datálásának visszhangját láthatiük itt, de ugyanakkor hibául róhatjuk fel, hogy egy-egy teória kedvéért még nem létező földvárakra is hivatkozik. Nováki Gyul a Fejérmegye őskori földvárait ismerteti személyes terepbejárásai alapján, összesen 17et. Valamennyinek rövid leírását és vázlatos térképét is közli. A várakat a bronzkor második felébe helyezi, de erre csak két helyen talál ásatási bizonyítékot (Pákozd, Dunapentele), a többit felszíni leletek alapján sorolja ide. Két várnál a koravaskori tovább453 haszn álást, illetve eredetet tételezi fel . Ezt a dolgozatot Csalog József veszi kritika alá és óvatosságra int a datálás terén, ahol az emiitett munka legtöbb helyen nem várta be az alaposabb kutatásokat. Tolnamegyei (Harc) példát emlit erre, ahol a korábban tiszta bronzkori leletek mellé sok kora-