NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
A Magyarországi földvárkutatás története
- 48 ezt részletes, pontos rajzokkal ismerteti. A sáncásatás nehézségeit mutatja azonban, hogy ez a mindenre tekintettel lévő ásatás sem döntötte el véglegesen a sánc építésének korát. A sáncban talált koravaskori lelet ugyanis egyenlőre csak az épités "post quem"-jét mutatja, igy a korai vas418 kort a sanc epitesi idejének csak valoszinüsitessel fogadhatjuk el Sashegyi Sándo r korábbi terepbejárásai alapján a pomázi (Pest megye) Kőhegyen is folyt ásatás, Gallus Sándo r vezetésével, aki koravaskori kőfalat tárt fel. Egy évvel később Gallus Sándo r és Radnóti Aladá r feltérképezték az egész hegyet, feltüntetve a hegy keleti szélén húzódó kőhalmo419,, „ , kat is . A Kőhegyet mint koravaskori erődítményt, szokták említeni, de ez még felülvizsgálásra szorul, mert a szóbanforgó kőhalmok aligha foghatók fel erődítményeknek. A második világháború utolsó éveiben Erdély egy része rövid időre ismét magyar terület lett, igy a magyar régészeti kutatások ismét kiterjedtek ezekre a területekre is. Ezért az alábbiakban néhány olyan vidék is szerepel, amelyek azóta ismét más országok érdekterületévé váltak. 1941-ben 42 3 Roska Márto n ismerteti a gyulavarsándi Laposhalom ásatását. Sánccal és árokkal védett telep, a leletek tanúsága szerint a bronzkorII. fokozatában volt lakott. Az ásatás nem terjeszkedett ki a sánc átvágására is, mégis Rosk a szerint már az első telepesek kialakították a védelmet. Egyébként a közeli Székudvarról is emlit egy telepet, mint amelyen nagyobb ásatást is végzett hasonló eredménnyel és mindkettőt egy-egy törzs refugiumának tartja. Tompa Feren c a Baja melletti Vaskutnál végzett ásatást. A sáncvár egyetlen kapujánál kezdte meg a munkát és a nyomok alapján vesszőből font kétsoros palánkot állapitott meg, a kapunál ezen kivül még egy-egy őrtorony is lehetett kétoldalt. A sáncon belüli terület mélyebben fekszik a környezeténél, az itt húzott kutatóárkok teljesen üresek voltak, ezért csak alkalomszerű menedékhelynek tartja. A földvár korát a sáncban talált leletek alapján szarmata-jazig korba helyezi, hasonlóképpen a mellette lévő sirhalmokat is. Ezzel az ásatással jóval később, 1959-ben Párducz Mihály foglalkozott, a sirhalmokat a hun korszakba helyezi, de a földvár korát bizonytalannak tartja. Felveti ugyan a lehetőségét annak, hogy esetleg a sirhalmokat őrzők védelmét szolgálta, de nem tartja kizártnak, hogy a hal-
