NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
A Magyarországi földvárkutatás története
- 16 sitás: 1./SióKaposi, 2./Duna-jobbparti, 3./Garam-Ipolyi csoportot különböztet meg. Utóbbiakra nézve megjegyzi, hogy korábban rómaiaknak, most már inkább barbár eredetüeknek tartja, a déldunántuliakat pedig gallnak. Részletesen foglalkozik a hosszanti sáncokkal is az Alföldön és Erdély ben. Szükségét látja azonban annak, hogy ezzel a kérdéssel az akadémia történeti bizottsága foglalkozzon, mert egy ember erejét és vagyonát felül108 múlja ez a feladat . Utóbbi futólagos megjegyzése is elárulja, hogy aki régészeti kutatásokkal akart foglalkozni, annak alig lehetett számítania felülről kapott anyagi támogatásra, csakis a maga erejére támaszkodhatott. Ez egyik legfontosabb körülmény abban, hogy a régészeti kutatók nagy részét az uralkodó felsőbb osztályok tagjai között találjuk. Két évvel később jelent meg az 1876, évi kongresszus ismertetése, amely tulajdonképpen Róme r munkája volt elsősorban. Ebben igen jelentős szerepet kaptak a sáncok, meglátszott, hogy Róme rnek ez szívügye volt. Hosszú ideje gyűjtött anyagát tette itt közzé. Természetesen nem minden volt saját gyűjtése, felhasználta az eddigi irodalmat is. Először az úgynevezett ördögárkokkal, vagy csörszárkokkal foglalkozik. Kilenc nagy védelmi vonalat különböztet meg, térképen egyszerűen összeköt egy-egy sáncvárat, vagy védelmi vonal részét, igy ez sok tévedést hozott létre. Dunántúlon három, az Alföldön és Délmagyarországon, valamint Erdélyben még hatot különböztet meg. Ezekután a pogány várakat veszi sorra. Százhatvank két földvárat ismertet, de jórészüket csak éppen felsorolja. Ezek közül mindössze tizenháromnak közli térképét, vagy látképét . O az első abban, hogy Magyarország őstörtönelmi térképét megszerkesztette, amelyen a sáncokat és földvárakat is láthatjuk. A kiértékelésben igen óvatos, látszik, hogy tisztában van a feladat nagyságával és azzal, hogy korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni. Ezért megállapításai inkább gyakorlati sikon mozognak és a további munkához igyekszik segítséget nyújtani. Figyelmeztet, hogy nem minden árok és földhalom védelmi építkezés emléke. A természetes körülmények által védett helyeken nem volt szükség erődítésre, ezt inkább nyilt síkságon, vagy alacsony dombokon találjuk meg. Széleskörű ismereteire vall az a véleménye, hogy nem kell a hazai pogányvárakat valamilyen jellegzetes magyarföldi különlegességnek tekinteni, mert ugyanezeket meg-
