PATAY PÁL: A BODROGKERESZTÚRI KULTÚRA TEMETŐI / Régészeti Füzetek II/10. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A bodrogkereszturi kultura temetői

- 41 házai korarézkori temető. - Das frühkupferzeitliche Gräberfeld von Pusztaistvánháza. AH IV / Bp. 1929/. - Patay P.. A bodrogkereszturi kultura emlékei a Kecskeméti Városi Muzeumban. Arch. Ért. 1946-48 76.. XCVI. t. 12-14. B, Hillebrand J„ A bodrogkereszturi rézkori kulturkör Magyarországon. Arch. Ért. 41 /1927/ 5o-57. - Uő. A pusztaistvánházai rézkori temető őskori jelentőségéről. RTÉ 2 /1927/ 24-4o. - Banner J.. A magyarországi zsugoritott temetkezések. Dolg. III /1927/ 3a-31. - Childe. V.G., The Danube in prehistory. /Oxford 1929/ 81., 53-54. kép. - Hillebrand, J.. Über die Bedeutung des altkupferzeitlichen Bodrogkereszturer Kulturkreises. WPZ XVI /1929/ 8-12. - kb erg. N„ Bronzezeitliche und Früheisenzeitliche Chronologie. IV. /Stockholm 1932/ 4o. - Tompa, F., 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn. BRGK 24/25 /1934-35/ 52, 55-56. 61. - Kalicz N., Tiszazug őskori települései. Régészeti Füzetek 8. / Bp. 1957/ 13. 48-49. Patay P., Rézkori aranyleletek. Arch.Ért. 85 /1958/ 38.. XVII. t. 1. - Kutzián, I.. Über südliche Beziehungen der ungarischen Hochkupferzeit. Acta Arch. Hung. IX 11958/ 16o-162„ I. t. 2. II. t. 1-2. Gyűjtemény: M.N.M. - Katona József Muzeum. Kecskemét. - Damjanich János Muzeum. Szolnok. - Etimológiai Muzeum. Cambridge. - Ált. Gimnázium / régebben Polgári Iskola/. Kunszentmárton. A temető nyomaira még 1919 tavaszán bukkantak, amidőn a megáradt Kőrös folyó gátjának megerősítése végett a kérdéses helyen nagyobb arányú földmunka folyt. Az akkor szétdúlt sirok néhány melléklete Kun Árpád birtokába került, akinek révén jutott a M.N.M. tudomására a temető létezése. A Kun Árpád által begyűjtött anyagból származnak a kecskeméti muzeumba jutott tárgyak. L ehetséges. hogy a szolnoki muzeumban lévők közül a 3 tejesköcsög is a gát építése során került elő. A rendszeres ásatások Hillebrand Jenő vezetésével 1925 szeptember 16 - október lo., majd 1927 május 1 - 15. közötti időben történtek. A munkák során feltárt 33 sírral - miután a gátépítés alkalmával Hillebrand becslése szerint legkeve51 sebb 8 sir elpusztult - a temető állítólag kimerült. A temető térképe azonban nem győz meg erről bennünket. A temető a Körös jelenlegi árterének szélén, a folyó egy egykori med52 rének éles kanyarulatában, egy hosszan elnyúló hát végén fekszik. Az ásatásról, annak eredményeiről Hillebrand több izben is beszámolt, sőt azokat nagyobb, önálló munkában is ismertette. Bár utóbbi a temető kiértékelése és a felmerült problémák terén - a kutatás akkori állását véve alapul - szinte kifogástalannak tekinthető, a szerző anyagi okokból kifolyólag a leletanyag tüzetes leírását mellőzni volt kénytelen. Emiatt nem nyerünk kellő felvilágosítást a leleteknek a sírokban való pontos elhelyezkedésére vonatkozólag sem. De a helyszínrajz sem tájékoztat erről, ugyanis azon az edények nincsenek a csontvázhoz viszonyítva minden