BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 124 * het oly határozottan, megállapítani mint az egyszerű vonaluaknál, mégis az építkezés kiindulása nyomán, még ezeknél a nem szintezett, csak primitiv mérések utján, sematikusan felvázolt rajzoknál is kitűnik a keleti irány felé való védekezés tendenciája. A bánáti többszörös árkolásu sáncvonalak keresztszelvényeinek szemlélése során önkénytelenül, újból eszünkbe juthat Járdányi Paulovics István már idézett véleménye: a sáncok nem pillanatnyi veszély, támadás elhárítására készültek, hanem szekerekkel, asszonyokkal, gyerekekkel, málhákkal vándorló inváziós behatás ellen. . . A sáncoknak az átvonulásokat megakasztó szerepe ütközik ki feltétlenül az «f». az «i» és a «h» jelzésű rövid kis földmüvek telepítéséből is. Ezek az eddigi sáncvonal vezetésre keresztirányú kis sáncok az alibunári és az Illnacs mocsár közötti szárazulaton átvezető közlekedési lehetőséget zárták le. Ez az irány határozottan mutat egy a mai Belgrád-Pancsova-Delibláti homok fölött és a hajdani mocsarak között átvezető leghasználhatóbb, Temesvár és a Maros völgye felé vezető egykori útra. mivel a «b» vonalnak a delibláti homok nyugati oldalán épített szakasza az «a» vonal. Versec feletti részletéhez hasonlóan, a kelet felé való védekezést mutatja. Ellenkező esetben az épitők itt sem hagyhattak volna maguk mögött egy sok km. szélességű futóhomok sivatagot. Ez a védekezési irány meghatározza a két mocsár között elhelyezett tiltó sáncok védekezési irányát is. Amint már arról szó volt. a «d» vonal szerepe tisztázottnak tekinthető azáltal, hogy a Maros-Tisza szöget lezárja. Annál homályosabb a «b» és a «d» közötti «c» vonal rendeltetése, mely a temeszsadányi földvárnál végződik. Nischer térképén a sáncot a földvárral szo ros összefüggésben ábrázolja. Péch József ezt dolgozatában nem tisztázza, csupán any nyit feltételez, hogy a «c» vonal a zsadányi «avar telep»-en tul folytatódik dél felé. /Tört, és Rég. Ért. 1877. évf. 49. o. Péch: A zsadányi avar telepek Temesvármegyében. I Az épités idejének megállapithatása szempontjából azonban nem közömbös a sánc és a hatalmas földvár szerkezeti összefüggésének megállapítása. A földvár kora ugyanis a sánc építési idejére is valamilyen időrendi besorolást fog adni. A két összefüggő földműnek a terepen való elhelyezéséből ítélhető építési szempontok azonban csak helyszíni eljárás alapján rögzíthetők. Az a tény. hogy ez a «c» vonal, bár sokkal rövidebb szakaszon. párhuzamosan halad a többi hosszanti sánccal, azokkal közös célok szolgálatában állónak mutatja. Csupán térképi munkával az «e» és a «g» vonalak szerepe nem illeszthető egyelőre a bánáti többi hosszanti sánc feladatköre mellé. Bizonyosra vehetjük azonban. hogy a helyszíni vizsgálatok ezeknek a rövid földmüveknek éppen ebből ítélhető loká lis szerepüket is tisztázni fogja. Mindezek után ugylátszik. hogy a bánáti hosszanti sáncokkal kapcsolatban két alternativa merülhet fel céljukat illetőleg: elhatárolás, védekezés kelet avagy