BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése

I - 7 » 79

fc', így iiiéi" « « Pipimis autem Hnnnl* feans Tizam / !/ flavium firgatis eorumque Regia, qua

1?- al dkiam eat Rhiagus a Longobardis atttem campus vacatur Joannes Aveatinu* Annalium Bojorum Lib.4«pag 249, 240, szó«sffertttt idézi a ringek leiyásái, Majd: «hae» v allata cum thesauris a Carolo oceupata et solo ae-quata fui-sse'* mert hiszen Horváth ugy látja »atque ia Ringó quod fossata Csörsz Árka efformaveraaL regiam suam habuisse* / Pars II,C.I,l9l kk / A továbbiakra vonatkozólag világos, hogy az avar rhing elmélet hová vezetendő vissza,/ a mult század harmadik negyedében a napi- és hetilapok révén már a nagyobb nyilvánosság elé került a földsáncok ügye, 1857-ben Ilöke Lajos történész a Pesti Napló 182,-ik számában «Hajdani árok, tábor-sáncok, földvárak, kunhalmok a két magyar alföldön

1» cim alatt ir cikket, ír a Csörsz árokról és a vele párhuzamosan futó ugynevezett Kisárokról, és ezeket összekapcsolandónak véli a biharmegyei, a Marost keresztező és Temesmegyében a Dunáig érő sáncokkal. Ezenkívül ismertet még egy Tiszaföldvár-Mezőtúr-Gyomai árok szakaszt. Forrás anyaga, amelyekre súlyt helyez, térképek. Lipszky-Schediusz 1805-ben rajzolt, maid másodízben is, de tökéletesebb formában 1834-ben Schediusz-Blaschn-k által szerkesztett és Karae-s térképmetsző által elkészített kisebb alakú ugyanazon térképre hivatkozik. Használta Görög és Kerekesnek a század elején / 1802-1811 között/ készült. Magyar Atlas-át, valamint Heves megyének 1854-ben kiadott térképét is. A felsorolt térképeken felvannak tüntetve Csörsz, Csősz, Ördög és Avarárok néven az említett sáncok, A Pesti Napló ugyanezen évi 196, számában Balássy Ferenc történész a Magy. Tud. Akadémia levelező és az archeológiai bizottság rendes tagja <

!A hajdani árkok, sáncok és földvárak* cim alatt irt cikkében felfigyel Höke Lajos közleményére, és felhívja a figyelmet az Erdélyben is található földmüvekre. Mindketten valószínűleg forrásmunkáik alapján foglalnak állást a földmüvek eredetére nézve, Höke Lajos véleménye szerint a sáncokat az alföldi emberek védekezésül használták a hegylakókkal szemben, mert az árkok majdnem mindenütt párhuzamosan futnak a hegyekkel, és mert az árkok töltése az Alföld felé van hányva, «Bár - irja tovább Höke - ugylátszik, hogy a rómaiak hányatták az árkokat, szolgálhatott védfalul az avaroknak is». Valószínűnek tartja, hogy a III, század végén készült a quad-markomann mozgolódás idején. Végezetül pontos meghatározást ad, Ugy véli, hogy időszámításunk után 280 táján Próbus császár ásatta a sáncokat. Indokolásul megemlíti, hogy ugyanő készítette a felső Duna-Rajna közötti védvonalakat is, Balássy Ferenc ugyan határozott állást nem foglal, de Túróéira, Anonymusra hivatkozva nem zárja ki a honfoglaló magyarság szerepét sem, akik «nagy árkokat ásattak és földből erős várakat hányattak Szabolcs megyében.,* Adatait többek között «Erdély Régiségei 1852* bői veszi, de idézi Timon Sámuelt, hivatkozik Marsili