BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Az alföldi sáncok felosztása
- 23 tagoltságnak megfelelően részekre kell bontani. A kisebb egységekből kiindulva kell megpróbálnunk megszerkeszteni az esetleges nagy összefüggések képét, mert a ki*, sebb szakaszok létezése hiteles adatokkal bizonyítható. A sáncvonalak hollétezésének bizonyítási sorrendjét tehát a duna-tiszaközi Csörszárok rendszerrel kezdjük. Rendszernek azért nevezem, mert az irodalomba* három, egymással párhuzamosan futó vonalról esik szó. Mind a háromnak megvaanak a bizonyítható szakaszai, melyek a terepen ma is láthatók. Bármi is volt a három sáncvonal rendeltetése, azok egymással szoros függésben voltak, tehát egy rendszert alkottak. Rómer térképén berajzol még egy Isaszeg-Jászladány között feltételezhető Ördögárkot, és azt a Compte Rendu Il.köÜ-ső rész 67, oldalán is megemlíti, errevonatkozólag azonban sehol máshol adattal nem találkoztam. Minden kutató, aki velük foglalkozott, megkísérelte valamilyen úton-módon a Duna-Tisza közötti Csörszárkokat összekötni a Tiszántúli Ördögárkokkal, Ott ugyani« már ez a nevük. Mint tudjuk Marsili, aki a XVII.század végén vagy a XVIII, elején szerzett tudomást ezekről az Alföldet körülvevő sáncokról, térképén egy megszakítatlan vonallal 2 ábrázolja és «Via.iarka, fossa, aggere constructa* felírással jelzi, Ez a felírás világosan elmondja Marsili álláspontját ezekkel a sáncokkal kapcsolatban. Egyben bizonyos csak: nem természetes alakulásnak, hanem emberkéz alkotta útnak, ároknak, vagy töltésnek tartja, építésének időpontjával és készítőinek kilétével azonban nincsen tisztában, jobban mondva egyet vél tudni: nem a Rómaiak munkája, Ezt az bizonyítja, hogy amint majd látni fogjuk, ismerte az összes alföldi sáncot, és közülük csak az Ujvidék-Bácsföldvár közöttit nevezte Római sánc-nak. amely elnevezést még ma is az ő előadása nyomán használjuk. Ha azonban Rómer Flóris adatgyűjtések alapján készült térképét nézzük,* bár a Csörszárkot Ároktőnél Tiszacsege irányában egy kétes ördögárok jelzéssel átvezeti a Tiszán, ezzel szemben valamennyi tiszántúli sáncvonalat egész a Feketekőrös vonaláig «kétes »-nek jelöl. Másodsorban tehát a Szabolcs-Majdubihar megyékben fellelhető nyomokat fogjuk keresni, A Berettyó és a Kőrösök hajdankori, állandóan változó vízjárásai a maguk vizközeivel nagyon nehéz kutatási területet jelentenek A tiszántúli részen ugy az irodalmi mint a kartografiai adatok igen elmosódott, szakadozott képét mutatják árkainknak, A négy folyó és mellékágaik annyira tagolják a tájat, hogy csak egy összefogott nagyobb területen keresztül lehet a szakadozottságok össze- vagy össze nem tartozásáról a valószínűség reményével beszélni. Ha tehát a Csörszárkok vonalát a Dunától a Tiszáig egy szakaszban szemléljük, kézenfekvő a tiszántúli területet a Marosig, a minden időkbe* határt és nagyulvonalat jelentő folyóig másodiknak megvizsgálni. Bár a biharmegyei, nagyvárad előtti sáncok is kétvonaluságot mutatnak, tul a
