BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése

V 19 -í véleményt rögtön cáfolja Fodor, rámutatva, hogy a Jászságban mocsaras területeken vonulnak az árkok. Következő ilye« adata egy 92 évea öreg já»z elbeszélésé« ,alapul. aki szerint az ő gyermekkorába® még oly mély volt az árok. hogy lovakat észtattak benne. Fodor nem irta meg. hogy hol. Jóval később újra visszatér Fodor ® Csörszárok problémához /Fodor Fereic: A Jászság élete./ de ceak a jászsági szakasszal foglalkozik, a régi adatok alapján. 1942-43-ban a második világháború idején C.Dalcoviciu emlékezik meg az Erdély keleti részén épült erődítésekről / C. Daicovieiu: Siebenbürgen in Altertum Bukurest 1943/ melyek véleménye szerint a kimmerek és később a szkíták elleni védekezésül szolgáltak volna. Itt Ferenczit idézi : Anuarul Com.Mon.Ist.p. Trans, IV/ 1932-38, 237.0. A bánáti sáncokkal kapcsolatban munkája 99. oldalán Fabríciusra hivatkozik /kire különben Buday i«/: Pauly-Wissowa féle Realencycl. XIII/ 1/ köt, 639 és kk. A 21 jegyzet alatt a következőket mondja: «jetzt können wir ruhig behaupten, dass sie kein römischer Limes, sondern elite dakischer Herkunft sind, ahnlich dem «Kleinen Wall» aus der Dobrudscha» / C.SclMjJißrdt: Die Sogenannten Trajanswalle in der Dobrudscha. Berlin. 1917./ Közvetlenül a második világháború után Radnóti Aladár ir a dáciai limesről, / Arch,Ért, 1944-45. 137.0,/ Daicoviciu munkájával szemben /Apulum. 1.1942 107./ állítja, hogy volt szervezett határvédelem Dácia végein. Radnóti csak a római határvédelmi müveket vizsgálta, és csak ebből a szempontból nézte az erdélyi sáncokat/ A jugoszláviai vajdasági, a volt bácskai római sáncokkal éa az ugyancsak odatartozó bánátiak egyrészével Boriszlav Jankulovtól kapunk tájékoztatót: /Utvrdenja rimlyana i varvara iz doba seobe naroda u Bacskoj i Banatu. Rad Vojvodanskih Muzeja Novi-sad. 1952, évf, 1 sz,/ Bevezetőjének első soraiban irja: «Jelen munkámmal kielégíteni igyekeztem tudományunk sürgős szükségletét, és ezért irom le a Vajdaság területén lévő római és barbár erődítményeket. Ezt a Bácskára és a Bánátra nézve egyedül végeztem, mivel az építőanyagot a magyar régészeti irodalomból meríthettem, viszont beiktattam a saját adataimat is. amelyeket a magam által látottak alapján a Vajdaság határain belül gyűjtöttem össze!» * Részletes indokolások utáni megállapításai; a bácskai Nagy római sánc feltételezhetően a rómaiak segítségével a szabad szarmaták ellen készült. Az úgynevezett kis római sáncot a szarmaták alatt a velük együtt élő szlávok készítették, mint alioz egyedül értők, a bánáti sáncok pedig az avarok utáni bolgár-szláv ok müvei. Az Alföld sáncaira vonatkozó, a külföldi irodalom területére történt ezen rövid kirándulás után újra magyar területre térünk vissza, A terület dunántuli, és a sánc amelyről beszélni fogunk nincs semmiféle összeköttetésben az alföldiekkel, de az analógia szempontjából, és mert legutolsó szószolója vele kapcsolatban