BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése
- 17 Az eddig ismertetett, és az Alföld peremén épült sáncokon kivül még mások is szerepelnek az irodalomban. Römer őstörténeti térképén* a Kárpátmedence egész területén tüntet fel részben meglévő, részben feltételezhető Ördögárkokat. Borsodmegyében mint a Csörszárok elágazása szerepel egy ilyen vonal, és feltüntet ilyen árkokat Hont megyében. Somogyban. Szolnok megyében a Tisza és Szeghalom között, és ehhez csatlakozóan feltételez egy sáncvonalat nagyjából Baja-Halas-Szelevény irányában a Dunától a Tiszáig, Bemutatja Erdélyben az úgynevezett meszesi limest /Torma limes dacicusát/ és részben mint a valóságnak megfelelő, részben pedig mint feltételezhető adatokat rajzolja térképére Rómer a mai Románia területén lévő hajdani Kisküküllő, Udvarhely, Háromszék és Brassó megyékben létező, egymással összeköttetésben lenni látszó földsáncvonalakat, Erdélyi adatait valószínűleg Orbán Balázs nyomán / Br.Orbán Balázs: A székelyföld leírása 1868 I-III.k./ esetleg közös forrásokra támaszkodva adja, mert leirt sáncainak egész vonalát Orbán sem járta be. Ezeknek a most emiitett sáncoknak nincs oly nagy irodalmuk mint az Alföld peremén futóknak, mégis világosan látszik, hogy a magyar régészet első virágzása idején, a mult század második felében az ország különböző részein újra és újra felfedezett, vagy tatán soha el sem is felejtett mesterséges földmüvek, rejtélyes voltuk miatt erősen foglalkoztatták nemcsak a régészet művelőit, de a lelkes laikus közön séget is, Ez a laikus lelkesedés okozza ma az adatok megbízhatósága körül a nehézségeket. Nem minden árok Csörszárok és nem minden sánc ismeretlen rendeltetésű és ismeretlen koru. A már nyomtatásban is megjelent, térképeken is ábrázolt de kellőképpen nem ellenőrzött adatokat minden további nélkül sem alutasitani, sem elfogadni nem lehet, de igy nem lehet a végeredményt sem felépíteni ezeken, A Rómer által megindított széleskörű propaganda minden bizonnyal megtette a maga hatását. Höke Lajos leirja a hontmegyei /ma Csehszlovákia/ sáncok vonalát, és ezt Rómer térképe is ábrázolja mint Ördögárkot egy megszakítatlan vonallal Helembától Selmecbányáig /Höke Lajos: Római, 0 uf ld és Szarmata emlékek Hontvármegyében. Századok 1868. 190. o./ Már magából Höke dolgozatából kitűnik, hogy a leirt földmüvek távolról sem képeznek egy megszakítatlan vonalat, hanem földvárak, őskori telephelyek és temetők sorozata, amelyek közé itt-ott besorolhatnak ismeretlen rendeltetésű sáncvonalak is. Ugyanez az eset áll fenn a Kandra Kabos /Diósgyőr vára. Arch.Közi. 1879/ nyomán. Récsey Viktor által leirt vonal/ Arch.Ért, 189o. 62.o./ utolsó, Vatta. Emőd. majd a Sajót átszelő Sajókereszturi szakaszánál, vagy a Szihalom-Cserépvár-Sajószentpéterinél is. Ez utóbbi forrásanyagát érdemes felsorolni, hogy ezzel határvonalat huzzunk irodalmi áttekintésünkben, A Cserépfalu-Diósgyőr-Sajószentpéter között feltételezett sáncvonallal Szendrey János is foglalkozott /dr.Szendrey János: Miskolcz város története és egyetemes hélyirata. 1886. I.k,/ Forrása Gyárfás István: A jászkunok története 565. 1, Ugy Kandra mint
