BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése
- 14 tudósaink is még mindig kétségben vannak. . . kinek kell tulajdonitanunk.» Az eddigiek során megfigyelhettük, hogy sáncaink emléke Pest. Heves. Borsodban mint Csörszárok jelentkezik, ahogy átlépjük a Tiszát Ördögárok nyomokat találunk, és látni fogjuk, hogy amint Arad felé, a román lakta területek felé közeledünk, ugy változik az Ördögárok név Traj' lárokká, hogy a Maroson tul ugyanazon jellegű földmüveknek már Római sánc legyen a neve. Arad megye területén húzódó sáncokról a vármegyéről készült monográfiában/ Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája Il.k.l. rész, Szerk: Jancsó Benedek/ a 21-29 oldalakon Márki Sándor ir. Adatait Tormától. Rómer őstörténeti térképéről veszi, de hivatkozik Lóczynak a sáncok Maros Világos közötti szakaszáról irt adataira, / Lóczy Lajos: Földtani Közlöny 1876. 278.0.7 valamint Zacharnak a kisjenői uradalomról irt munkája térképmellékletére. /Jószágismertetés III.18Ö4/, Ahogy átlépjük a Maros vonalát, és amint egyre jobb fenntartásban találjuk még a sáncokat, az érdeklődés is erőteljesebben fordult feléjük. Ez az érdeklődés nem nevezhető ujkeletünek. mert a bánáti sáncok irodalmát ugyanugy megtaláljuk már a XVIII.században. mint a Duna Tisza köziekét. Franc Gnzelini nemcsak a Maros-Duna közötti sáncokról beszél, de megemlékezik a Maroson tul Simánd felé vonulóról épp ugy. mint az Újvidék Bácsföldvár közöttiről is. /Franc Grizelini: Verzuch einer politischen und natürlichen Gesichte des temesvarer Banats in Briefen an Standespersonen und Gelehrte. Wien 1780,/ Kétségbevonja a sáncok római voltát, és azokat az avarok müvének tekinti. Forrása éppúgy mint Timonnak vagy Katonának és általában mint valamennyi ezzel a kérdéssel azidőben foglalkozó kutatónak: a középkori krónikások. Aventinus: Annales Boiorum és annak forrása: Monachi Sangall.: Vita Caroli M.Lib.II.2. Leirja a bánáti sáncok vonalát, észrevételeket tesz vonalvezetésükre, szerkezetükre és munkájához egy saját szerkesztésű térképet is csatol. Böhm Lénárt munkájának /Dél-Magyarország vagy az úgynevezett Bánság külön története. Pest. 1867/ az avar gyürük és sáncokra vonatkozó forrásait megnevezve szeretném érzékeltetni a sánckutatások szerteágazó irodalmát, Fessler: Gesch. d. Ungarn 1.50. Griselini id.m. Preyer: Monogr. der.k. Freistadt Temesvár 3. 1, Timon id.m. Czoernig: Etnographie der österreichischen Monarchie 11.32. A Bánátról lévén szó hangsúlyozottan bővült az érdeklődők köre a német nyelvterületeken. A végső források azonban: Marsili és a középk. krónikások. A XIX. század közepén Bárány emlékezik meg a bánáti sáncokkal kapcsolatban is Grizelini térképéről /Bárány Ágoston: Torontál vármegye hajdana 184b,/ a következőket irva: «Midőn ő a hajdani Bánságot rajzolá, személyesen és pontoi san megtekinte minden vidéket és saját kezével készité e tájnak is földképét, 1 A legnagyobb viták a bánáti sáncok eredete körül zajlottak le. Mint tudjuk Marsili csak a titeli fensikot bezáró u.n. Nagyrómai sáncnak adta ezt a nevet: római. A XVIII. század eleji térképeken azonban a bánátiak is mint
