BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi hosszanti sáncok kutatásának gyakorlati feladatai

- 140 * alá vettek és ahol a multszázad második felében Réső-Ensel még végighaladt a Csörszárok vonalán, én 196o nyarán csak a legidősebb emberek segítségével akadtam rá a hajdani sánc már csak néhol és alig kivehető nyomára. Minden bizonnyal ilyen hely volt a mogyoródi határban a Somló hegy oldala is. ahol ma a Csörszárok utolsó látható nyomát találjuk a Dunáig. Hogy pótolta-e és milyen hosszban a természetes meredek partu vizvonulatával a Kisviz, illetve Mogyoród patak a sánc itteni hiányzónak látszó vonalát, még meg kell állapítani. Nagyon kevés az olyan hely ahol azt vizsgálhatjuk, hogy a sáncok építői felhasználtak-e vonalpótlásul természetadta lehetőségeket A már emiitett MogyoródFót közötti szakaszon, a Tisza-Maros és Bega mocsaraira támaszkodni látszó bánáti «d» vonalon kivül ebből a szempontból a Tisza vonala érdekes Tiszaoszlártól valameddig Tiszadobig,, ha a tiszáninneni és tuli hosszanti sáncok összefüggését bizonyítani lehet. Vannak azonban nagy távolságokon át bizonyítandó összefüggések, mint például a Csánynál végződő, illetve az addig igazolható felső Csörszárok vonalának folytatása Hatvan-Strázsahegy irányában Heréd, Verseg felé. majd Galgamácsa-Ecskendtől, ahol Jét^zése igazolható a váci dunakönyöknek, ahol viszont nemigen található a hosszanti sánc hiányát pótló bármilyen természetes vonal. Ezeken a területeken az észak-déli irányú vízfolyások.- mint másutt is. keresztezik a hosszanti sánc keletnyugati irányú feltehető vonalát. Hasonló munkát fog jelenteni az Egerfarmos-ároktői feltételezett, de ugyancsak nem bizonyított vonal létezésének igazolása. A Dormánd-Füzesabony-Mezőkeresztes-Gelej-Tiszaoszlár közötti hoszszanti sáncvonalnak a terepen ma látható szakaszos és nagyon elmosott állapota utalhat arra. hogy egész hosszában esetleg meg sem épült. Ugyanez azonban ugyanazon okoknál fogva feltehető a tiszántúli sáncokkal kapcsolatban is. A felsorolások folytatása szükségtelennek látszik, hiszen a mellékelt térképeken végig kísérhetők a feltételezhető sáncvonalak mentén mindazok a pontok, amelyek részletesebb vizsgálatot igényelnek. A feltétlenül elvégzendő terepbejárások pedig végleg kifogják jelölni azokat a pontokat, amelyek régészeti szempontból meghatározandók és megkutatandók. Abban az esetben, ha a sáncok építésével kapcsolatban az bizonyosod na be, hogy bár egységes irányítás mellett, sőt a részletmegépitések dacára a tájegységenként elgondolt tervek kivitelezése, ismeretlen időben és okok miatt félbemaradt, ugy az egész kérdés még nagyobb jelentőséget nyer. Az alföldi hosszanti sáncok hiányzó szakaszai felkutatásának elméletileg nincs leküzdhetetlen akadálya, annál több munkát ad azonban annak gyakorlati végrehajtása. A sáncvégződés után rövid távon könnyűszerrel megállapítható annak esetleges folytatása, ez a kitűzés hosszabb távon okoz nehézséget. Ismerve ezeknek