BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi hosszanti sáncok kutatásának gyakorlati feladatai

- 135 * csak olyan ismert, mint minden valamirevaló kézi atlasz Duna-Majna vidéki térképeinek beirása Ellingen és Denkendorf között: «Spuren der Teufelsmauer». De ha Galíciában és Podoliában nem beszélhetünk Trajánsáncről. ugyanugy kartográfiái önkénynek kell tekintenünk a Pruth és a Dnyester, Leovo és Bender közötti sánc feliratát: Römerschanze. / Andrees allgemeiner Handatlas. Leipzig 1893. 87. 88. o./. Ezt a sáncot ugyanugy mint a Viddin-Braila és a Dunaágak fölöttieket. továbbá a dobrudzsai Csernavoda és Kjusztendzsid /Constanta/ közöttieket ismerteti Fehér Géza. / Izvesztija na Blgarszkija Archeologicseszki Institut III. 1925. Sofia. Fehér Géza: Cravnenie mezsdu avarszkata i blgarszkata ukrepitelni szisztemi. 25. o./ A dobrudzsai sáncokról irt tanulmányában Carl Schuchhardt azt állítja, bogy a rómaiak Dobrudzsában tanulták meg és vették át a germán bastarnáktól a sáncok építésének tehnikáját, és fejlesztették tovább. / C.Schuchhardt: Die Römer als Nachahmer im Landwehr und Lagerbau. Berlin 1931./ Utolsónak emlékezünk meg a legnagyobb és egyben a legtávolabbi el határoló védőmüről: a kinai nagy falról. Si-Hvan-ti az időszámításunk előtti III. század elején kezdte meg ennek a hunok elleni hatalmas műnek építését. Az analógiák keresése során számunkra nem az épitési adatok fontosak elsősorban, hiszen az általános lexikális adatok szerinti méretek: a kőfal hossza több mint 3ooo km., átlagos magassága 7 m., helyenként 4 m-nél is nagyobb szélessége, valamint az 5oo m.-enként elhelyezett tornyok csak elvi összehasonlítást engednek meg az alföldi hosszanti sáncokkal kapcsolatbari. A kinai nagyfal históriájában számunkra annak feleslegessé válása a figyelemre méltó: az építő császár halála után. a felülkerekedett Han dinasztia alatt a birodalom határai messze kiszélesedtek . „ , Az alföldi hosszanti sáncok kutatásának gyakorlati feladatai Az elszórtan már meglévő adatok egybegyűjtésének lezárása után, azokat a gyakorlati eljárásokat kell számba vennünk, amelyektől hiteles adatok megszerzését remélhetjük, melyek ennek a kérdésnek megoldásához közelebb viszik a kutatást. Ebből a szempontból kettős terepbejárás látszik célszerűnek. Az első annak megállapítására irányulna, hogy ma még a felszínen megtalálható sáncvonalszakaszok összefüggéseit esetleg hol és milyen kiterjedésben szükséges műszaki módsze-