BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A sáncokkal kapcsolatba hozható régészeti leletek

- 128 * vésiránnyal a fentebbiek lábai alatt vala elhelyezve. Ezen csontvázak némelyike különböző bronz ékszerekkel volt ellátva. A csontvázak mellett pénz is találtatott, ez azonban szintúgy mint az ékszerek legnagyobb része felügyelés hiányában eltűnt. A földbirtokos szívessége ezen leletből négy bronzdaraboi.....Ormos Zsigmond gyűjteményébe juttatott, ahol azokat 1876-ban dr. Hampel József látta.» Hampel az Arch. Közi. 188o. évfolyamában /XlII.kötet II. füzet 43./ le is irta azokat s egy nyakperecet hasonlónak talált egy. a gerendási /békésmegyei/ XI. századbeli temetőben előkerült példányhoz. Hogy a délmagyarországi római sáncok gátjában régiségekre akadtak. az már többször fordult elő. így Ó-Becse mellett / Bácsmegyében/ <

!a római sáncok ásásakor emberi csontvázra bukkantak, melyen két szines és fehér gyöngyfüzér és fekete cserépcsupor apró rézlemezekkel találtatott» / Arch, Közl.II. 1861 kk 3o9, 1./ Lásd Magyar Nemzeti Muzeum 22/1858 leltári szám. / A lelet a muzeum gyűjteményében nem található fel./ Nem Írhatom le azokat a leleteket amelyeket a «sánc mentében» vagy amelyet «közvetlen azon pontnál ahol a római sánc a terrénumot átszeli» találtak. mert ezeknek ismertetése semmi gyakorlati célt nem szolgálhat. Megemlítek azonban egy nemleges adatot, mint pozitívumot. Milleker Bódog irja Dél-Magyarország római régiségleletei c. cikksorozatában. hogy a sánctest tiszta földhányás, és az építkezésnek sehol semmi nyoma. «Hiszen tudjuk, hogy boldogult Pontelly István éveken keresztül átkutatta a Temesvártól északra eső sáncrészleteket és nem volt képes egyetlen egy tégladarabot sem szerezni a sáncok testéből.» A Tisza-Maros közi hosszanti sáncokkal szoros kapcsolatban álló régészeti leletekről ezideig nem sikerült értesülést szereznem. A következő, szintén csak kétesértékü tudósításért vissza kell mennünk át a Tiszán Ároktőre. Végh Kálmán Mátyás ároktői plébános nem világos Írásából értesülünk arról, hogy «A csórsz árok menti őshalmok» valamilyen kapcsolatban lehettek ezzel a sánccal, mert ezeket mondja: «A Csörszárok későbbi keletű e halmoknál, mert Ároktőn egy ilyen őshalomra hányatott rá az árok kiásott földje, illetőleg tössze. / sic/ mely alatt az ős urnatemető harmadfélméter mélyen lappangott, holott az egykorú kőbalták a felszínen szóródtak széjjel, melyet az árokhányó nép nem bolygatott meg.» /Végh Kálmán Mátyás: A Csörszárok menti őshalmok. Egri Egyházmegyei Közlöny 19ol. évf. 22.SZ./ Ezen az ároktői hajdani plebániabirtokon ma is végig követhető a Csörszárok nyoma. Egy természetes homokdomb vonulat, amelyen a homokkitermelés nyomai pontosan megállapíthatók, A sánc árka végig be van temetve. Az Arch, Ért, 187o-71, évfcó ban a 76, oldalon Foltinyi János