BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 126 * pitést. Az a keleti irányból érkező állandó jellegű nyomás, amely az egész MarosTisza-Duna által batárolt területre nehezedett, amelyet a sáncok térképi ábrázolása világosan mutat és a helyenkinti különleges szerkezeti megerősítésük is hangsúlyoz, a védekező jelleget nem teszi vitathatóvá. De ha a védekezésben is feltételezhetünk egy biztosító ellennyomást, ugyanazzal az érveléssel kell élnünk mint a kiépítés deffenziv jellegű hipotézisénél. Kiterjesztő elképzelés esetében is van-e értelme ily nagy földmunkát ily keskeny térközben az egész vonalhosszon újra kezdeni? Sajnos a válaszadás lehetősége előtt itt is ugyanazok az akadályok tornyosulnak. mint az alföldi tájegységek többi hosszanti sáncainál. A felszínen most már csak szakadozott vonalaikban látható földmüveknek teljes hosszukban való kiépítése a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján nem állapitható meg. Ezekre a levezetésekre azért volt szükségünk, mert az alföldi hosszanti sáncok között a bánátiak épültek területileg szemmelláthatóan a legexponáltabb helyen. itt figyelhető meg a legtöbb építési sajátosság, és mindez azért is volt lehetsé ges. mert ezekre vonatkozólag állnak rendelkezésünkre a legrégebbi és mint ilyenek, a legpontosabb térképek is. Az a közvetlen csatlakozás, amely a «b» sáncvonal nyomán előáll a Maros mindkét oldali területe között, viheti tovább a többi sáncok felé a bánátiaknál tett megfigyelések érvényességét, természetesen szigorú ellenőrzés mellett. Ez elsősorban az aránylag keskeny térközü párhuzamosság, amely az alföldi hosszanti sáncok egész vonalán, minden tájegységen keresztül érvényesülni látszik. Még az ellentmondásokban is találhatunk hasonlatosságot, A «b» vonal folytatólagosan lépi át Szabadhelynél a Marost és bár az Arad-Simánd közötti hosszanti sáncvonalat nem tekinthetjük a sd* vonal folytatásának, mégsem vethető el minden további nélkül annak az összefüggésnek feltételezése, mely ezeknek a sikvidék és hegyvidék között vonuló földmüveknek telepítési stílusából kínálkozik. Ez az összefüggő szemlélet azoknál is jelentkezett, mint például Tormánál, akik a bánáti és az arad-bihari sáncok egyrészénél az úgynevezett meszesi limes folytatását, a feltételezett limes dacicust látták, akik tehát ezeknek a Maros-Duna közötti földmüveknek nyugati irányú védelmi rendeltetését vélelmezték. Ha pedig az alföldi hosszanti sáncok főbb jellemzői átnyúlnak a Maroson, sőt a Tiszán is. ugy a már többször emiitett Tiszavasvári-Benehalom-Ujfehértó közötti sáncfélköriv alapos bizonyító erő nemcsak a védekezés irányára, de a sikvidék peremén a Dunától a Dunáig megépített ezen földmüveknek valamilyen szempontból való összetartozására is.