BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 123 * jellemző a terepalakulások tökéletes kihasználása. Ezek az erődvonalak vagy határvonalak kiépítésük idejében vitathatatlanul alkalmazkodtak elsősorban a terület vízviszonyaihoz. A dombos vidékeken, gyakran függetlenül a szintvonalaktól, azokat merészen keresztezve igyekeztek a legrövidebb irányt követni. Amig itt csak néhol látszanak, még megvizsgálandó okok miatt, határozott irányváltoztatást tenni, addig a mocsárvilágot és a futóhomokot valamilyen szempontból ha nem is szerves kiegészítőjüknek tekintették. de figyelembe vették. Ezeken belül is további, megfejtendő kérdéssorozattal találjuk magunkat szemben. A bánáti «a* és «b» vonal alkotta kettősség azonos az alföldi hosszanti sáncoknál mindenütt tapasztalható párhuzamossággal. Logikus, hogy a *d* vonal a Bega hajdani mocsaraival lezárni látszik a Maros-Tisza közt. ezáltal tetemesen megnagyobbítva a Maros-Tisza-Aranka alkotta természete» háromszöget. Ennek a hármas vonalból alakult földmürendszernek. mintegy belső, legerősebb, igen figyelemre méltó régészeti lelőhelyeket magába foglaló területét alkotta ez a «római sánc* mocsár-folyam háromszög. Eltekintve a kisebb részletektől, csak a könnyen meghatározható jellegzetességeket figyeljük meg itt a Bánátban. Az «a» vonal Versectől északkeletre kitér annak a hajdani mocsárnak, amely igy azután a 641 m.-es hegy lába és a «római sánc* közé szorulva meghatározza a sánc elhatároló, védekező irányát is. Nem tehető fel ugyanis. hogy akik védekeztek, azok átvonulva a mocsáron, azt maguk és utánpótlási, vagy visszavonulási vonaluk között hagyják. Ugyan ennek az «a* vonalnak épitői Grebenacnál. szempontjaikat szemelőtt tartva nem találták kielégítőnek a Karas folyását, de annak medervonala Ívelését követve építették ki ezt a földmüvet a Dunáig, vagy közel a folyamig. A delibláti futóh.omokkal kapcsolatos épitéstehnikai kérdések elhagyásával itt is csak annyit figyeljünk meg, hogy ennek az úgynevezett római sáncnak is az egyszerű határmegjelölésen túlmenő szerepet kell tulajdonitanunk. Amint már emiitettem mind az "a" mind a «b» vonalnak árkolásai a sáncok keleti oldalán vannak. Adataink igazolják, hogy az árkok az Alföld peremvonalán körbefutó valamennyi hosszanti sáncnál ezen az északi, illetve keleti oldalon találhatók. Ha tehát visszatérünk azokhoz a már bemutatott keresztszelvényeinkhez, amelyek azt bizonyítják, hogy a sáncvonalak különböző helyein az építők egy középpontinak látszó töltés köré tervezett többszörös ároktöltés-vonalat építettek, ugy ez a tény irányt is mutathat a földmű rendeltetésére vonatkozólag. Ennek megállapítása azonban elsősorban terepmunka. Csak a pontos térrajzi vázlatok elkészítése, a szükséges szintezések elvégzése és a terepalakulások részletes leírása után. az egészet egy, a nagy távlatokat is feltüntető térképbe helyezve, vonhatók le a további következtetések. Fokozottan megerősített mesterséges akadálynak tekinthető a «b» jelzésű «római sánc»-nak a delibláti homok és a Duna közötti Téglás Gábor által ismertetett szakasza. Ezeknél a többszörös árkolásu sáncoknál a védekezés irányát nem le-