SZ. BURGER ALICE: ÁLDOZATI JELENET PANNÓNIA KÖEMLÉKEIN / Régészeti Füzetek II/5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)

- 6 alakított kis fülkékben megjelennek már az Attis alakok is (7). Az áldozati jelenet egyébként itt is a középen álló tripusból és szolgapárból áll. Itt már kivehető a íripuson lévő sonka és kalács ábrázolása is. A jobboldalt álló camillus jobbkezében kelyhetbalkezében simpulumot tart, A baloldalt álló camilla egyszerű, de már nem bennszülött öltözéket visel. Az áldozati jelenetet a letörött szövegrésztől növényi dísz választja eL Az i.sz.II.sz, első évtizedeiben két igen hasonló sírkövet állíthatunk egymással párhuzamba. nem annyira beosztásukat, mint inkább kidolgozásukat illetően. Az egyik L Cesernius esztergomi, a másik Aelius Carus császári kőtáblája. L CESERNIVS Kőemléke (függ, 35 sz.) az eddigiektől eltérően kötetlen beos« tásban, két oszloppal keretezett, kagylós fülkében ábrázolja a halottat, ki balkezében irattekercset tart. Az áldozati jelenet - az eddigi határozott elválasztó sávtól eltérően egybefolyik a főképmezővel. Egy jobboldalt (nem középen!) elhelyezett üres tripus és egy balra álló camillus jelzik az áldozati jelenetet. E sírtáblán még megjelenik a D /is/ M /anibus/ formula is. AELIVS CARVS sírkövén (függ. 33,sz.) teljesen díszitésnélküli. egyszerű szögletes fülkében helyezkednek el a halottak. A felső sorban házaspár egy gyermeket fog közre. Elválasztóléc nélkül pedig középendsipus, jobbra egy nő (?). balra pedig egjr férfi (?) derékig ábrázolt képe látszik. A szövegrész DM formulával kezdődik. Mindkét utóbbi kőemlék kidolgozása igen kezdetleges. Ha DM formula nem szere peine a szövegrészben, egész korai típusba sorolhatnók őket. A két sírkő közül az utóbb említett kezdetlegesebb, az egészre a szegletesség jellemző. Mindkét darabon azonban érdekesen olvad egybe a főképmező és az áldozati jelenet. Szinte azt a benyomást keltik, hogy az áldozati jelenetet csak skematikusan kívánják ábrázolni egy üres tripus elhelyezésével. Mindenesetre e két kőemlék eddigi anyagunktól teljesen idegen. azoktól még az általános vonásokat illetően is eltérő. Második csoportunkat tehát azok a II.

sr.. elején készült sírkövek képezik. amelyek még a bennszülött kőfaragói hagyományokat ugyan még őrzik, azonban a sepulchralis jelenetek közül már csak az áldozati jelenetet ábrázolják. Bizonyos stíludazulá« is észlelhető. azonban újabb elemekkel is bővülnek a mintakészletek. Megjelenik a szülők közé állított gyermek portréja, amely azonban csak méretarányaiban kisebb a felnőttekénél, egyébként a gyermeknek szüleivel egyező felnőtt arcvonásai vannak. Megjelenik az áldó zatí jelenet két szélén - külön kis fülkében - az Attis figura is. Ezeken az átmeneti stílusú kőemlékeken kezdik alkalmazni a DM formulát. Az asszonyok ruhaviselete igen gondosan és aprólékosan fejezi ki a lakosságnak ősei viseletéhez való ragaszkodását. Aquincumban az i.sz.II.sz. első évtizedeiben már sikerült kimutatnunk olyan kőfaragóműhelyt, amely biztosan, sőt kizárólag a collegiumok számára dolgozott (8). E műhely mellett feltétlenül dolgoztak kisebb műhelyek, vagy a főműhely folytatásaként gyengébbj; szaktudású mesterek. Mindenesetre a collegium! kőfaragómfihelyek mintakönyvei igen nagy mértékben használták, A már megismert forma kiválóan bevált. Az oromdísz. majd a két oszloppal keretezett fülke, amint láttuk már a legkoraibb időkben is divatba jött. A II. sz. harmadik évtizedétől kezdve azonban ezek a formák annyira kialakulnak, hogy most már sorozatban gyártják. Az említett collegíumi kőfaragóműhely már az oszlopokkal közrefogott képmezőbe koszorúkat is faragott. Ennek a collegíumi műhelynek azonban a hatása erősen megnyilvánul más műhely vagy mester darabjainál. A felső kiképzés terén azonban ezeknél a fülkeszerű bemélyedésbe már a koszorú helyett portré kerül. Az áldozati jelenetnek általában meghatározott a helye, s nincs sok lehetőség a változtatásra. A tripus mindig a középre kerül, a szolgapár stereotip közelit feléje. Változatosságra csak az áldozati háromláb kivitelezésénél és a ráhelyezett étel- és edényformák váltakozásánál, valamint a szolgapár elhelyezésénél és ennek öltözékének megoldásainál nyílik lehetőség, < Újdonság a szövegezésben a IISE helyett tért foglaló DM formula is. A léckcrctiel díszített feliratot vagy a tábla legalján középütt elhelyezett-k-anthárosból kibúvó, v^gy csak a felirat két oldalán felkúszó borostyánlevelek keretezik. E harmadik csoportunk legjellemzőbb darabjai a következők: DASIMVS féle sírkjü Aquincumból került elő (függ,3.sz.). Ezen a kőemléken fokozottan látszik a collegíumi kőfaragóm fihelyek hatása. A főképmező rendkívül megrongáló-