SZ. BURGER ALICE: ÁLDOZATI JELENET PANNÓNIA KÖEMLÉKEIN / Régészeti Füzetek II/5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
- 11 4I lé ;: ß i. I • , •. < i ' , ; • • títéssel népszerűvé vált portréábrázolásokat kapcsolnák össze a rajnai halotti lakomák áldozati jelenetével, illetve csak a szolgapár és a tripus kifaragásával. - A rajnak kőemlékeken kivétel nélkül mindig csak a camillus szerepel az áldozati jelenetnél dor. A klinén fekvő halottat kiszolgáló fiúalak tartalmilag nem azonos az áldozatolnál se gédkező szolgapárral. A rajnai átvétel tehát főleg a tripus ábrázolásánál jelentkezik pannóniai viszonylatban. A pannóniai sírtáblákon alkalmazott áldozati jelenetek teljességéhez kőfaragóilag is szükségessé vált a szimmetria szemelőttartásával a középre elhelyezett áldozati háromlábhoz k é t-oldalról közelítő szolgapár. Ezáltal alakult ki a speciális pannóniai áldozati jelenet kőemlékeinken. Végeredményben tehát kimutatható mintavándorlást és keveredést láthatunk hazánk területén a római korban. Vannak elemek, amelyek nálunk lesznek népszerűek, így,az áldozati jelenet és nem egy esetben az Attis figurák . A sírköveknek külső beosztása, díszítő elemei tisztán itáliai hatásra az emonai-potovioi-maribori stb. műhelyek minta könyvei után készülhettek. Tőlünk keletre, mégpedig Daciában ismét egész más tartalmú és ábrázolású halotti lakomajelenetek vannak, ezek közvetlen a Balkán-félszigetről származnak és az eredeti klasszikus halotti lakomaábrázolások gyökereiből táplálkoztak (21). A halotti lakoma redukált jelenete tehát Pannoniában áldozati jelenetkép fa-májában szerepel az i.sz.I.sz. végétől, egészen a III. századig, speciális pannóniai kőfaragói elképzelésben. Az áldozati jelenetek pannóniai megoldása alapjaiban nem változott az évszázadok folyamán. Amilyen mértékben azonban a mintakincs gazdagodott, olyannyira kényszerült a kőfaragás egyre fejlettebb igényeket kielégíteni s ezért formálódott egyre lendületesebbé, mozgalmasabbá az áldozati jelenet. A szokásos áldozati ' asztal és a szöfgapáron kívül még sok más tárgy is helyet kapott e jeleneteknél (22). Az áldozati jelenetek ábrázolása az i.sz. II.§z. első negyedétől egészen a század közepe tájáig egyre jobban ível felfelé. A század vége felé azonban már ismét bizonyos merevedés áll be, a jelenet szinte gépiessé válik. Megfigyelhetjük, hogy a camillak addig viselik a «pannóniai kettősruhát» amíg a főképmező asszonya is így van megörökítve. A II.sz. közepe utáni időkből már ők is egyszerű hosszú tunikában jelennek meg, míg a camillusok minden esetben rövid tunicaban, balvállukon az elengedhetetlen riciniummal vannak ábrázolva. A tripusok kezdetben üresek. Az I-II. sz. fordulója tájától kezdődően a kőemlékeken szereplő áldozati 'asztalokat már megrakják néha edény - néha ételnemflekkel. A rajnai kőemlékeken tisztán látni a kétfülű kantharost, a gyümölcstálat , stb. nálunk ez az ábrázolás is skematikussá válik. Legtöbbször a fonottkenyér, a sonka és a borkeveréshez használatos nagyobb edény ismerhető fel. A tripusok a kezdeti merev ábrázolás után szintén fejlettebb formát mutatnak, hajlékonyabb vonalakkal ábrázolják, sok esetben «kecskelábakat» is alkalmaznak. A simpulumok rendszerint a camillusok kezében láthatók. A legnagyobb számban tehát azokat a sírköveket találtuk, amelyeken a főképző és a feliratos rész közötti keskeny sávba a tripus és a szolgapár jelzésével oldották meg az áldozat cselekményének megjelenítését. Ez a legnagyobb csoportot kitevő emlékanyag legfőképpen Aquincum és körzetében, majd Komárom és Fejér megyékben készült sírtáblákon fordul elő (23). Nagyon gyakran alkalmazták bennszülött és római polgárok (néha katonák) sírkövein egyaránt az I.sz. végétől egészen a III. sz. végéig terjedő időszakban. Aquincum vezető szerepét Pannónia kőfaragóművessége terén más helyen kimu tattuk az i.sz.II.sz. első felében. Ez alkalommal azt láthattuk, hogy a művészetek terén is nagy cesurát jelentő markomann háborúk után...«aKtártomány a Carnuntumban kikiáltott katonacsászár, Septimius Severus uralma alatt új virágkorát éli. Keleti felében Aquincum ragadja magához a vezetést kultúrális és művészi téren. Az új fellendüléssel lépést tartott a kőfaragómfihelyek termelése.» (24)
