KALMÁR JÁNOS: A FÜLEKI (FILAKOVO) VÁR XV-XVII. SZÁZADI EMLÉKEI / Régészeti Füzetek II/4. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
A füleki (Filakovo) vár XV-XVII. századi emlékei
gejü bicskák , amelyeket a katonaember csizma szárba dugva hordhatott (XXVIII.t.). Hosz szuk átlag 135 mm. méretük fele a nyelükre esik. Nyelük csont, vagy fa. Nyakukat rézgyűrű esetleg levágott tetejű varrógyfiszű veszi körül, a nyél végén réz alátét lemez van a penge tüskéjének végére szegecselve. A pengék szélessége 15-16 mm. Nyelük nem kétrészes, hanem egydarabból faragott. A másik csoport késpéldányai az asztali étkészlethez tartoztak (XXVIII.t.) Pengéjük hegyben végződnek hosszuk 110-130 m között váltakozik, szélességük 14-20 mm. Nyelük nyaka karcsú körkeresztmetszetű, végük megszélesedik. aminek alapján XVI. századi ere detre következtethetünk. Nyelük borítása különbőző anyagú. Előfordul heliotrop, metszett díszítéssel. aranyozott ezüst foglalatban, továbbá zöld szinfl opál. gyöngyház és csont. A nyélboritáson hossz irányban egy. vagy két vájt csatorna fut végig. A legtöb késpéldány nyélboritás nélkül került napfényre, amiből arra következtethetek, hogy ezeknek a borítása fából készült, amelyek elpusztultak. A kések között előfordulnak széles lapu zömökebb nyelű példányok is. ezek valószínűleg a konyha szolgálatában állottak. Koruk a XVII. századra tehető. A kanál a XV. században majdnem kerek ma-itőjű volt. rövid nyéllel. A XVI. század ban meritője megnyúlt, ovális alakú, nyele már hosszabb, profilált díszitésű. végén figurálisán kiképzett herma, címer, vagy állat alakkal koronázva. Kaná l két példány került elő. Az egyiknek csupán nyele maradt meg. anyaga öntött bronz, felülete bereszelt élekkel díszitett. vége megszélesedik és emberfejet ábrázol. A másik példány anyaga ezüst, nyele ellaposodó, végén zárt korona alatt plasztikus liliomos címer képpel. Meritője lapos ovális forma (XXVIII.t.) Közelében 1583 évi Rudolf dénár került elő. A középkorban csupán a kés és a kanál használata az általános. Villa nem volt, csak a nagyméretű pecsenye villa a konyha használatában. VUlát még a XVI.-XVII. században is igen ritkán találunk. Sem a korabeli festményeken, sem a népi élet ábrázolásain villát nem lá tunk. A XVI. század végén, az előkelőek étkészletében azonban, ka ritkán is. volt a kés mellett villa, de ez az un. készlet nem annyira használati eszköz, mint inkább dísztárgy volt, amit övön lógva bőrtokban viseltek. vagy csizmaszárba dugtak. Az étkező villú k két ágúak. Az ágak a nyélnél mindig hosszabb méretűek. A nyél rendszerint követi a készlethez tartozó kés nyelének formáját. Az étkező villák nyelének nyaka fel tünően karcsú kiképzésű. Leietanyagunk villái XVII. századból származnak (XXVIII.t.). A pecsenyeforgató villá k szintén két águak. A konyhában használták ezeket. Anyaguk vas. Az egyik példány nyele csavart díszitésű, az ágak közötti távolság 35, illetve 47 mm. (XXVIII.t.) A konyha felszereléséhez tartozott a bronzból öntött derelvemctsz ő kerék. A kerék liá rom küllős. Kerületének mindkét éle bereszelt rovátkákkal tagolt. Tehát gördítésnél a tésztát cikk-cakkban vágta el. A kerékátmérője 35 mm. Közeléből 1583 évi Rudolf dénár került elő. A tűzhely felszereléséből való egy háromlábú vasból készült serpenyő-tartó.! \ • Egy konyhai bfonzmozsá r peremének töredékét 1579 évi Rudolf dénár kíséretében találtam meg (XXI.t.). Szintén konyhai szolgálatban állhatott az a vörösréz fi si amelynek füle. oldalának kiszakadt darabjával, továbbá felszegecselt foltja terültek napfényre TíXXI.t.). Egy félköralakú perforált vörösréz lemez konyhai szűrő edénv fenek e lehetett. A háztartás körébe tartozó olló k közül több példány került elő. Száruk vég« gyűrűsen végződik, vagy visszahajtott hurkot alkot (XXIII.t.) Pengéjük szélessége 15-25 mm. Az egyik olló-példány szára csavart díszítésű. A vasalóba vpló betét . (XXIII.t.) amelyet rendszerint rézből készült vasaló üregébe, felhevített állapotban helyeztek be. 120 mm hosszú, szélessége 50 mm. vastagsága 10 mm. A rajtalevő köralakú nyílás a tfizteparó nyárs beatesztására szolgált, amely révén a tűzből kihúzták. Találtam három db XV. századi gótikus gvertatartőfeiet i s (XXVII.t.). Külső díszítésük mindössze két körülfutó gyűrűs sáv. az egyik példányon a szokásos hosszúkás oldalnyíláson kívül - amely a gyertyavég kitólására szolgáló ék befogadására készült - egy kerek nyílás látható, ami arra szolgált, hogy a gyertyát, az ezen keresztül dugott szeggel, vagy tűvel rögzítsék. A XVI. század 'második feléből származik a kútban talált török gyertyatart ó .
