Korek J. - Patay P.: A BÜKKI KULTÚRA ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON / Régészeti Füzetek II/2. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
A bükki kultura elterjedése magyarországon
33 Tompa F.: 25 Jahre UrgeschichtsForschungen 1X1.2,11. - Tompa: Bandkeramik A.H, . V-VÍ, 1.5-8; 11,8; 111.10s 1X12; X7.20; XÍÍI.9. XIV.5, 6. XV.li. XXXI.19-23, XXXII. 1-26, XXXIIU-2. XXXVIII. 1-5 (a 4, 5 rézkoriak!) U 1-6.41-2. Tompa a legjelentősebb lelőhelynek tartja, ahol a bükki kultúra több lelőhelyen is előkerült a vonaldíszes kerámiával együtt Lelőhelyek: 1. A bt>d rogkeresztúri rézkori temető alatt , sárga agyagban. Az anyagot a ] iMNfyL őrzi 8/ 1924. Ezt közölte Tompa szétválasztva stílusjegyek alapján. Anyagközlése teljesnek mondható. Kiegészíteni talán a nem közölt agyagphallusokkal (924,8.56-59) lehetne,, amelyek átfúrtak. Legnagyobbnak hossza 9 cm. Az anyagban a vonaldíszes, Tompa által átmenetinek tartott motívumokkal együtt jellegzetes Bükk I-III, típus képviselve van. MNM. 24/ 1939, ill 26/1939. alatt őriz még jelentéktelen anyagot, valamint 42/ 1948 cserépnapló szám alatt, amely feltehetőleg az 1924 évi anyaghoz tartozik 1951-ben került néhány tárgy a leltárba szintén az 1924 évi anyagból (100, 1951). -Festett négyzónás edénytöredék Bükk III. formával, fekete sávos festési! vonaldíszes töredékek, edényoldal sárga szinű festéssel, kiöntők egyes fülek, bütykök kerültek leltárba. 2. Bodrogkeresztúrról közelebbi megjelölés nélkül 192L-ben került bükkií sajátságokat mutató anyag Jancsek Mária ajándékaként Miskolcra. Az anyag durva edényoldal töredékeket, lyuksoros edényrészeket, csövestalpu karcolt diszű cserepeket és Bükk I. stí lusú vékonyfalu töredékeket tartalmaz. v -•.. Miskolc, leltsz. 53,90.1-4. 3. 1934-ben került be a MNM-ba a Váraljai Ferenc gyűjtemény. Váraljai Bodrogkeresztúr környékén gyűjtött és anyaga Bodrogkeresztúr környéke lelőhely alatt szerepel. A Bükk II jellegű cserepek mellett, szegletes formából származó edénytöredék és festett cserepek vannak. Az ehhez tartozó 2/ 1938 cserépleltárban felvett anyagban kiöntő cső . Tapos hékósúly, Bükk Il.cserepek találhatók. Az anyag nem számottevő. MNM. leltsz. 47/ 1937. Anyag szerint szét nem választható lelőhelyek: a / Széchenyi Ernő parkja, b / A parktól 2 km-re telepnyomok, cl Henye-hegy. teteje, ahol Bella L és Hillebrand J. obszidián és silex műhelyet talált kerámia nyomaival (Iompa A.H.VI-VI.22-23). 105. Tállva (szerencsi j. ). L: Gallus S.: Neolitikum Tállyán. ArcEÉrt 1930, 70-72. Lelőhelyül Gallus S. a Halastó nevű szőlőt jelöli meg. A lelőhely jelentőségét az adta, hogy a Gallus által végzett próbaásatás rétegtani megfigyelései igazolták Tompa F. stíl us kritikai alapon felvett származási és fejlődési kronológiáját a bükki kultúrán belül. A II. próbaárok rétegződése adta az alapot a két szint megállapítására. Az első réteg cca 140 cm-re kezdődik és 50 cm vastag. Ezután 30 cm vastag meddő réteg következett . majd a második réteg, amely 110 cm vastagságban tartalmazott anyagot Az eis© réteg jellegzetes anyaga a Tompa-féle Bükk III., amelyen a girlandos motívumok mellett a gazdagon kifejlődő geometrikus mintacsoport szaporodik el A második réteg túlnyomóan azon spirálmeanderféleségeket tartalmazza, amelyet Tompa mint a bükki kultúra alapját és kiindulását ismerte fel. A réteg alján anyaföldbe ásott tűzhelyet, cserepeket figyelt meg Gallus. Gallus publikációjában a 42. képen bemutatott cserépanyag az alsó és felső rétegből (8 ill 7 töredék) nem elég meggyőző a szétválasztásra, mert a spiráldíszités kétségtelenül megvan a tipikus formákon (csőtalp és vékonyfaiu bombaforma), de ha a többi cserépanyagot is közölte volna - mint ahogy az a raktári nem közölt anyagban található (MN'M 19/ 1935 cserépnapló), a megkülönböztetés nem lett volna olyan éles, mint ahogy az első árok szelvénye sem így mutatta. A bemutatott töredékek olyan ap rók, hogy nagyobb része valószínűleg váltakozó mintát tüntetne feL A telep tehát a protobükk és bükki kultúra végének leleteit tartalmazza. így a kultúra teljes virágzása idején nem volt használatban Gallus szerint
