ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről
- 60 AZ AVARKORI CSONTMEGMUNKÁLÁS NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL Ebben a fejezetben az avarkori csontesztergályozás és a pontkörös dísz készítésének technikájáról szólok néhány szót. a jánoshidai leletanyagot véve alapuL Ezekkel kapcsolato san a sbotvégek a használatáról és a tűtartók időrendi helyzetéről is beszélni fogok. Mielőtt az avarkori esztergályozásról esnék szó, szükséges, hogy röviden áttekintsük az esztergályozós történetét, ezzel az avarkori technikát fejlődésében szemléljük Az esztergályozási alapelv világszerte ismeretes. A modern technika bevezetéséig a vízszintesen befogott munkadarabot kézben tartott, rögzitetlen késsel'munkálják meg, a darab körforgása közben, A forgatást a legkezdetlegesebb esetben íjjal végzik, melynek húrját átcsavarják a munkadaraboa Ennek a technikai műveletnek is megvoltak természetesen az előzményei Mindenek előtt az íjas fúró, melynek történetét egészen a neolithikumig követhetjük , jelenti a legközvetlenebb élődjél A. Götze szerint az íjas fúró után már csak egy lépés az íjas eszterga. / Meg kell azonban jegyeznem, hogy a helyzet nem egészen er„ Ugyanis az íjas fúró esetében a megmunkálást a fúrócső éles vége. illetve a nedves homok végzi, míg az eszterga esetében függetlenül irányítható kés. Tehát a tengely vízszintesbe állítása után még esztergakés beállítására, vagyis még egy újabb lépésre van szükség. A világszerte ál talánosan elterjedt technikai eljárások esetében és így az esztergával kapcsolatosan sem állapíthatunk meg egyetlenegy pontot feltalálási helyként A régebbi kutatók általában a Földközi-tenger környékére helyezték a feltalálás centrumait, de erre nézve döntő bizonyítékokkal nem tudtak szolgálni. A.Rieth, aki legutóbb röviden összefoglalta az esztergályozás őstörténetét,^/ szintén megemlíti, hogy ez a találmány a Földközi-tenger medencéjében jött létre. Említést tesz azonban arról is, hogy vannak az északeurópai országok mocsári leletiben o~ lyan főtárgyak, amelyek esztergán készültek. (Mindezt hivatkozás, tárgyi bizonyítékok nélkül említi) A. Götze idézett cikkében kétségbe vonja Chantre-nak Rieth-ével egyező nézetét, mely szerint az esztergályozás létezett volna már a bronzkorbaa / F eldhaus véleménye szerint már a kőkorszakban létezett Egyiptomban eszterga, ezenkívül az európai bronzkorban és a korai vaskorban is találunk esztergán megdolgozott bronztárgyakai * / Véleményét tárgyi anyaggal 6 sem támasztja alá. Egyiptomból csak egyetlen egy esztergaábrázolás ismeretes . e gybe n legelső a világon. Petosiris főpap Le. IV. sz. elejéről való sírjában. Ezen a falképen két ember működteti az esztergál Egyikük a tengelyen átvetett szíjat húzogatja, a másik pedig a kést irányítja.^/ Rieth szerint azonban Egyiptomban az esztergályozás ismeretét a görögök vitték be, az egyiptomiaknak nincs saját szavuk az esztergára. A további fejlődést csak röviden érinteném Rieth cikke nyomán. A görög területeken mind a korai, mind a középhelladikus korban bizonytalannak tartja meglétét, szintúgy Trója VI. rétegében is és a ciprusi geometrikus sírokban. A VIII. században Le. már biztosan ismeretes Görögországban, Kisázsiában és Etruriában. A VII. s^zadbau ismeretes Mező-, polémiában. (Sendsirli-i leletek) A VI, században Görögországban már elefántcsontot is esztergályoznak A század végén Etruriából átterjed az Alpokon túlra. Hallstattban ismeretes már a kelták megjelenése előtl V. századi görög vázákon esztergályozott facsigával játszanak némely ábrázoláson. A rómaiaktól az első adatok csak av I.sz. 90-es éveiből ismeretesek Ismerték ezt a műveletet a kelták tőlük vették át Rieth szerint a germánok. Az le, III, századból vannak Dániából esztergályozott leletek Az angolokhoz le, II. században jut eL A frankok és vikingek is ismerték Az Oseberg leletben is van több esztergált fatáigy.33/ Az oberflachti aleman sírokban az Lu. VII-VIII. században megjelennek esztergált fatárgyak (Dél-Württenberg területén.) Heyne szerint a rómaiak terjesztették el az, esztergályozás ismeretét Európában./ Ezt a véleményt találjuk meg a Magyarság Néprajza c. munkában is. minden közelebbi bizonyítás nélkül (M.N.II.kiad. 1.272.) Sok forrásadat áll rendelkezésünkre esztergályozásról. esztergályosokról. Sajnos technikai részletekről nem adnak hírl Plinius,Hist.Nat. VI 1.56. Samosi Theodorus.Le.532. XVI.40. Therikles kőesztergályos.77. XXX VI. 90.
