ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)

Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről

- 64 133. sír. tötartója. (XLII.t.4.) A jánoshidaiak közül a leghosszabb. Keresztmetszetben egészen szabáljmsarL-köralakú. Ütemezése a megszokott. Keskeny bordák váltakoznak "szélesekkel Afényképen alúl látható végéről a felesleges csontot egyszerűen kézzel fa rágták le. Itt négy keskeny borda következik egymásután. Mindegyik szabályos élben végződik. Az első borda belső oldalán éles karcolás halad köröskörül Utánuk az első széles bordát találjuk. Ennek baloldali síkján, középtájon, egymásután sűrűn következő apró. ke resztirányú késnyomok figyelhetők meg, A második bordacsoport háromtagú. Mindegyik ük síkián jól kivehetők a szabályosan körbefutó párhuzamos kés karcolatok A második széles borda jobboldali síkján vannak az előzőhöz hasonló keresztirányú késnyomok. Ezt szintén hármas bordacsoport követi Az elsőnek baloldali síkján keresztirányú késnyomok láthatók A harmadik széles bordán halványan látszanak a szabályosan, párhuzamosan körbefutó késnyomok Ez is erősen rongált A negyedik hármas bordacsoport második és harmadik tagjának mindkét síkján keresztirányú , késnyomok (XLIII.t.2.) mutatkoznak a párhuzamosan körbefutó karcolások mellett A negyedik széles borda annyiban érdekes, hogy gerincén megfigyelhető egy önmagát keresztező körbefutó karcolás. Mind az ezt követő hármas bordacsoport mind az ötödik széles borda teljesen szabályos formát mutat A túlsó véget lezáró négy borda közül az utolsónak belső oldalán, a gerinc közelében, mély. körbefutó barázda látható. Ennek a bordának is ferde a külső síkja. A levágott síkon reszelőnyomok figyelhetők meg. 112. sír tűtartója. (XLII.t.5.) Az eddigiektől eltérő, egyenletesen bordázott típus. 41 keskeny, élesebb-szélesebb borda következik a felületen egymásután. Fölösleges volna mindegyik borda összes jelenségeit végigkövetnünk, csak a számunkra technikai szempontból fontosabbakat emelem ki. A fényképen alul lévő végétől kiindulva jól látható, hogy a bordák baloldali síkja rövidebb - kivéve az első kettő függőleges alakját - egészen a tizen hatodik bordáig, (A kevéssé kiemelkedőkön ez nem jól látható.) Innen aztán függőlegesek következnek A hetedik és harminckilencedik szélesebb síkban zárul, míg a többiek többékevésbé élesek A csőalakú test kissé ovális keresztmetszetet mutat Ennek következtében jöhetett létre az áttörés a negyven és negyvenegyedik borda közötti barázdában, amely esetben az esztergakés mélyen behatolt a csontszövetbe, az ovális keskenyebb részén. A negyvenegyedik és a harmincnyolcadik borda esetében nyilvánvalóan a csontállomány okozza azok íveltségét. ugyanis egyenetlensége következtében a szilárdan be nem fogott késsel nem lehetett azt szabályosra kidolgozni (XLÍII.tl.) A két vég levágott simára van leszi szólva. A kopásnyom mindenütt egyenletes. A hetedik, kissé szélesebb bordán több egy másmellé futó vonal figyelhető meg. Keresztirányú késnyomok főleg a huszonnyolcadik borda mindkét felületi síkján tűnnek szemünkbe. 35. sír tűtartója. (XLII.t.6.) Erősen sérült. A fényképen is jól látható, hogy felső vége a földben teljesen megsemmisült, elkoihadt. Beosztása: három keskeny (Jjprdar egy szélesebbel váltakozik A megmaradt részen hat hármas bordaköteg és hat szélesebb egyedül álló borda váltakozik egymással. Épebb vége kissé ovális. Az innen kiinduló két repedés szinte már majdnem végigfut a tokoa Az erős rongáltság ellenére jól kivehető még az első bordán egy, végeivel egymás mellé futó körvonaL Az avaitori. csontesztergályozásról általam alkotott elképzelést az alábbiakban foglalnám röviden össze: Kétségtelen, hogy az esztergályozást nemcsak csont hanem faa nyaggal kapcsolatosan is ismerték. Kétségtelen, hogy a fent leírt tűtartókat esztergályozták, méghozzá minden valószínűség szerint fjas esztergán. Az esztergakés kesleo$ véső («csavarhúzó») alakú lehetett A megmunkálás legalább kétütemű, első a «bebarázdálás», második a nagyobbfelületű lefaragás. Sajnos a történeti és a néprajzi anyag csontesztergálásra nyújt legkevesebb párhuzamos bizonyitóanyagot A középkori gombkészítők, rózsafüzérkészitők íjas esztergán dolgoztak. Ezt ábrázolások tanúsítják. Esetükuen a háromágú tengelykés kivágja a csontlapból a köralakú gombot és egyben lyukat is fúr a közepébe, 150/ Ilyen termékek a régészeti anyagban is maradtak ránk, megmaradtak azonkívül a felesleges csontanyagot magukban foglaló kilyuggatott csontlapok. Hasonló eljárással dolgoztak tehát a ma gyar gombkészitők is a középkorban. A csonthoz közelálló szaruanyag is alkalmas esztergélásra. A Magyar Néprajzi Múzeum anyagában szerepelnek abessziniából származó szaru csészék, sajnos minden közelebbi adat nélkül Ezenkívül Helmer S

aluio szívességéből tudom azt - adatát itt is hálásan köszönöm - hogy Kelet'-Finnorszégban még ma is esztergályoznak csontot íias esqtqrgán-