ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Időrendi és társadalmi kérdések
- 58 sába szerinte az egytagból öntött nagyszíjvégek tartoznak, mindig tokkai kapcsolódnak a szíjhoz. Időben 700-730 közé tehetők A mellékszíjakön még nincsenek szíjvégek Ilyenek Jánoshidán^a 238. és a 6., 7. sír Övéi Griffek és az áilatküzdelmi jelenet a jeliéin „_ ————— —— • zoik A bronzöntés második periódusába Fettich szerint a kéttagböl öntött nagy és kis szíjvégek tartoznak, illetve az ezekkel ellátott övek Időben 730-760 közé helyezi ezt a periódust Az uralkodó elem már a növényminta. A mellékszíjakon is van díszítés. Já noshidóról ide sorolhatók az. 1, a 3. A és 252. sír leletel Az öntés harmadik periódu sa 760-790 közé tehető. A vereteken már kizárólag csak növényi minták vannak. Állat fej legfeljebb a szfjbefogón. Általános az áttörés, az indaszárak szétbomíanak A csüngőszfjak feletti veretek csoportosan helyezkednek eL Jánoshidáról többé-kevésbé határozottan beilleszthetők ide a 4, és az 5. A, sír övei A 116. sír és 221, sír veretei is ideszámíthatok az áttört szétágazó indák és a korongos griffes veretek alapján. Biztosan ide tartozni azonban a 30. sír övveretanyaga. sőt ez az, mely még a IX századba is átnyúlhat. Helyzetének pontosabb megvizsgálására a csehországi párhuzamai adhatnak majd támpontot. Csallány Dezső határozottan IX századinak tartja, (Szóbeli megállapítása.) A 30. sír övének veretein de más jánoshidai vereteken is, (pL 4, sír övének pity kéin) megjelenik a vésett, poncolthátterű levéldísz. Horváth Tibor mutatott rá arra, hogy ennek a dfszítménynek az első megjelenése (Az üllői és a kiskőrösi avar temető. AH, XIX): 725-750 kö zé tehető. Az íveltpajzsú, egybeöntött kis csatok időrendi helyzetéről azok párhuzamaival kapcsolatosan írtam. Hetedik aázadí használatuk kétségtelen. A 67. sírban talált jellegzetes, vaspeckes bronzcsat, tihanyitéri párhuzama alapján a VII-VIII. sz. fordulójára, vagy a VIII, sz. elejére keltezhető László Gyula említett datálása alap ján. A karéjos övvereteken kívül, melyekről már írtam itt az időrendi szempontból is , még A 94. sír fülbevalói származhatnakOBLJ.X századból, ms rt amint Szabó Jánoa kimutatta. morva temetőkben még ekkor is szerepelnek, Ugyancsak átnyúlhat a IX századba a junulá k és az ólomamulett használata is. Tehát nem zárkózhatunk el az elől « véle mény elől, hogy a temető átnyúlik a IX századba is. Mindenesetre kétségtelen, hogy az avarirtó háborúkig folyamatos itt a temetkezés. A temetkezés kezdete tehát a V II. s z. második-harmadik .évtizedében kezdődik el Jánoshidán. Sokkal tovább temetkeznek ide mint a szomszédos, rokon, alattyáni temetőbe. Annak a használata már a VIII. sííázadban abbamaradt. Az időrendi kérdések rövid összefoglalása ; után tekintsük át a társadalmi kérdéseket is. Tekintve a temető használatának hosszú idejét, az itt élő közösség létszámát egy emberöltoiL-bfilül, nem tehetjük többre 50-60 embernél, még akkor sem. ha a temető ki nem ásott részére is tekintettel vagyunk. Így az itt talált öves férfiakat nem nemzetség.hanem csak csalá dfőkne k tekinthetjük. A kétféle övfelszerelésfi családfők elhelyezkedése a temetőben nem egyforma. Míg korábban, azok eléggé elszórtan, egymástól aránylag távol fekszenek, mondhatni a családtagjaik között, addig a griffes- indásveretű öves cjyí |a dfőt~eikülönü 1 ten. eléggé zárt csopor tot alkotva helyezkednek el egymás mellett Méghozzá, ha a temetőiérképen nem se replő, de az előbbi megállapitások (II. fejezet) alapján ahhoz csatlakoztatható temetőrészt is számításba vesszük, ükkor nyilvánvaló, hogy még egy ilyen csoport van a temetőben. (221, 238, 252). Míg korábban a családfők fegyveresen^lettek eltemetve, később, a griffes-indásokndl egyetlen fegyver t sem találunk. Ugyancsak nincs a későbbieknél húsmelléklet sem, A korábbi családfőknél soha nem fordul elő az. hogy feleségük vagy mondjuk ágyasuk velük együtt lenne e lt emetve. Míg a későbbieknél több esetben előfordult az, hogy a családfővel együtt egy nőt is eltemettek vele egyidőben a sírba. Ez a kettősség, ezek a döntő különbségek fontos társadalmi jelenségeket tükröznek, t ükrözik egyrészt azt, hogy a ké8Ővaskori. csalidok Jánoshidán vagyonilag közelebb állanak egymáshoz, másrészt pedig tükrözik azt. hogy a családfők ki szakadták égy lasse családtagjaik közül, mondhatni felülemelkedtek Ez nem más mint a nemzetségi arisztokrácia tömörülésének, különállásának tükörképe. Kifejezi a családfők hatalmának erősödését. Hatalmuk erősödését tükrözi a feleség vagy ágyas egyidőben való eltemetése is. (PL 3. és 5, vagy 252. sírban).
