Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Római kor

54/1. BUDAPEST I. KER., CORVIN TÉR 10. (Pest megye) (V.) A Budapesti Történeti Múzeum 1997. március 25. és 1998. január 30. között, kisebb megszakításokkal, mintegy tíz hónapos leletmentést végzett a Corvin téren. Az évszázadok óta beépítetlen területen az I. kerületi önkormányzat mélygarázst kíván létesíteni, ezért fedezte a feltárások teljes költségét (21 000 000 Ft.). Nevezett idő alatt kb. 1800 négyzetmétert kutattunk át (a beépítendő terület felét) a tér K-i és É-ÉK-i zónájában. A kutatásokat várhatóan 1998 nyarán folytatjuk. Megfigyeléseink szerint az óholocén (Würm 3) ősfelszín kelet felé erősen lejtett, a feltárható felület keleti szélén 1-1,5 m, a Fő utca felőli nyugati telekhatáron 4 m vastag rétegsor halmozódott fel napjainkig. A Il/a. késő pleisztocén Duna-teraszt a telek É-D-i tengelyében enyhén kiemelkedő, nyugat felől vízmosással határolt dombhát osztotta meg, melynek ÉNy-i oldalában paleolit települési nyomokat találtunk. (Utóbbi feltárását dr. Ringer Árpád a Miskolci Egyetem tanára irányította.) A terület keleti felének középső harmadában középkori pincék alapozásakor még a lösszel fedett domboldalba is beástak és elpusztították a korábbi jelenségeket. (A középkor kutatásának vezetője Végh András, az őskoré Horváth M. Attila volt.) Rézkori és bronzkori gödrökkel (gödörroncsokkal) azonos jelentkezési szinten vagy ezeknél valamivel magasabban 43 késő kelta (LT D2-3) objektumot tártunk fel. A telepnyomok 3, egymástól 10-15 m-re elhelyezkedő lakófelületből és a környezetükbe ásott vermekből, hulladékgödrökből álltak. Ezek leletanyaga többségében kerámia (tabáni típúsú edények töredékei, néhány vörös-fehér festésű cserép, fésűs díszü, grafitos áru, egy teljesen ép alávágott peremű, szürke tál és ehhez hasonló, besimított díszítésű töredékek), nagyon kevés bronztárgy (néhány fibulatöredék, tű), ill. üveg (karperectöredék és gyöngy) volt. Egyetlen kelta érmünk egy járófelület szélén lévő cölöplyukból származik. Az épületek környezetében, de főleg a hulladékgödrök betöltésének felső rétegeiben laza, erősen faszenes, paticsos pusztulási réteget figyeltünk meg, nagy mennyiségben vettünk mintát archeobotanikai, xilotomiai vizsgálathoz és pollenanalízishez. Néhány hulladékgödörben találtunk örlőkövet, illetve őrlőkőtöredékeket. Egyes objektumok kevert leletanyaga alapján feltételezhető, hogy a telep csak a római megszállást követő évtizedekben szűnt meg. Területünk a kelta telep felhagyása után az ún. „vízivárosi ala-tábor" és vicus temetőjének része lett, ennek ténye 1898 óta közismert. Kampányunk során 91 római kori sírt, vagy sírroncsot találtunk, ezek közül 51 szórthamvas temetkezés, 40 pedig nyújtott csontvázas sír. A hamvasztásos sírok többsége i. sz. II—III. sz.-ra datálható, laza csoportokban, vagy (a terület nyugati felén) sorosan helyezkedtek el, É-D-i tájolásuk egyezik a Fő utca vonalával. 5 sír biztosan az i.sz. I. sz. harmadik negyedére keltezhető, ezekből 3 esetben urnában helyezték el a hamvaikat. 2 szórthamvas sír betöltésében i. sz. IV. sz.-i érmet találtunk. A csontvázas sírok közül 4 K-Ny-i tájolású, a többi 70%-a É-D-i, illetve 30%-a D-É-i tájolású volt. A halottak mintegy fele 10-12 éves gyermek, vagy csecsemő lehetett. Alig, vagy egyáltalán nem tettek mellékletet a D-É-i tájolású sírok többségébe, kivéve 2 esetet, amikor drága üvegtárgyak és kerámiák voltak a sírban. Melléklettel keltezhető csontvázas sírjaink zöme szintén a II. sz. eleje és IV. sz. eleje közti időszakból származik. Két sírban találtunk másodlagosan (ruhadíszként, vagy ékszerként) felhasznált római érmet, egyik esetben a halottat lóval együtt temették el. Szinte majdnem mindegyik csontvázas sírban találtunk koporsóra utaló vasszegeket, egy halottat pedig kőládába temettek el. A területen sehol sem találtunk római építkezésre, épületre, sírkeretre vagy az észak-déli hadiútra utaló nyomokat. Hable Tibor 63