Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Árpád-kor

108/2. BUDAPEST V., KÁROLYI MIHÁLY UTCA 16. (Pest megye) (III.) A Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére a Károlyi palota udvarán, 1997. októberétől decemberig tízhetes régészeti kutatást végeztünk. Feltártuk egy Árpád-kori település részletét: faszerkezetű épület gerendalenyomatait, cölöplyukait, továbbá a hozzátartozó tárolók, árkok, és kemencék maradványait. A telep nyomai 130-180 cm mélységben mindenhol jelentkeztek. Előkerültek egy középkori kőépület falmaradványai, továbbá egy leégett lakóház pincéje, nagyszámú állatcsont és török kerámiatöredék betöltéssel. Zádor Judit BUDAPEST V., KÁROLYI MIHÁLY U. 16. (Komitat Pest) (III.) Auf die Aufforderung des Literarischen Museums Petőfi führten wir eine zehnwöchige archäologische Freilegung vom Oktober bis Dezember 1997 auf dem Hof des Károly iPalastes durch. Ein Teil einer arpadenzeitlichen Siedlung wurde erschlossen. Es kamen die Balkenabdrücke eines Gebäudes von Holzkonstruktion, die dazu gehörigen Pfostenlöcher und die Reste der Speichergruben, Gräben und Öfen zum Vorschein. Die Siedlungsspuren waren in einer Tiefe von 130 bis 180 cm überall zu beobachten. Die Mauerreste eines mittelalterlichen Steingebäudes und der Keller eines abgebrannten Wohnhauses kamen ebenfalls vor. In der Auffüllung des Kellers fanden wir viele Tierknochen und türkische Keramikbruchstücke. Judit Zádor 108/3. BUDAPEST V., KÁROLY KÖRÚT 28-30. (Pest megye) (III.) A Budapesti Főpolgármesteri Hivatal - Városháza - É-i udvarán folytattuk az 1996-ban megkezdett ásatást. 1997-ben az udvart 120 m hosszan átszelő, XV. századi városfal külső oldalán kutattunk. Elsőként a középkori városfaltól 8 m, a mai felszíntől 140-160 cm mélységben a városfal külső oldalán kiásott sáncárok déli oldala került elő. Kutatóárkokkal tudtuk meghatározni az irányát. Végig a városfallal párhuzamosan haladt szélessége 8-8,5 m, mélysége a XVII. sz.-i járószinttől mérve 4,5-5 m újkori feltöltés volt benne. A betöltésben egy kisebb, a XVIII. sz.-i járószinttől induló 2 m széles, 2 m mély, betemetett árok volt. A városfal és a sáncárok között 7 m széles, gerendákkal és cölöpökkel megerősített földsánc - ágyúállás nyomait találtuk. A négyzetes faszerkezetet döngölt föld töltötte be. A faanyagot valószínűleg 1684-ben a török alóli felszabadító háború megindulása idején kiszedték, a szétfolyó agyagos föld 80-140 cm vastagságban befedte a török kori járószintet. A törökök azután feladták Pestet és kivonultak a városból. A felszabadító sereg parancsnokai ezután teljesen kiürítették és lerombolták az elhagyott várost. Az ágyúállás palánk- és gerendanyomait a városfalhoz futó, sóderes járószintben találtuk meg. A feltárt terület a XII. sz. elejétől folyamatosan használatban volt. A legkorábbi, XII. sz.-i objektumok, a távolabbi városmagot körülvevő kertekben mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő vermek, árkok, kemencék, földházak erősen sérült maradványai voltak. Ébből a korszakból származik egy karóvázas faszerkezetű csűr, amelyben XIII. sz. első felében fémolvasztó műhelyt alakítottak ki. A csűrtől K-i irányban egymás mellett sorakoztak a hasonló fémolvasztó, öntőhelyek, amelyek között faszénégető boksák nyomai, gödrei is felszínre kerültek. 1241-ben a tatárjárás idején minden leégett, és csak a XIV-XV. sz. fordulója körüli időszakban indult újra az élet. Tereprendezés, homokos feltöltés után valószínűleg parcellázás következett. Két azonos tájolású, több helyiséges faszerkezetű lakóház alapozási árkait és cölöplyukait találtuk meg, amelyeket a XV. sz.-i városfal építését megelőzően bontottak le. 138