Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Árpád-kor

104. BARACS - APÁTSZÁLLÁS (Fejér megye) (XLII.) A település határában lévő Árpád-kori temető 1993-ban elkezdett feltárását folytattuk. A korábbi években feltárt területtől keletre nyitott VI. és VII. szelvényben összesen 43 sírt bontottunk ki, ezzel a temető eddig feltárt sírjainak száma 27 l-re emelkedett. A temetkezések korábbi éveken tapasztalt zsúfoltságát nélkülöző, csupán 1-2 rétegű, meglehetősen szegényes leletanyagú temetőrész már a sírmező szélének közelségét jelzi. Az előkerült leletanyag - ezüst és bronz haj karikák különböző típusai (sima, pödrött végű, S-végű, köpűs záródású), koporsószögek és -kapcsok, szórvány kerámiatöredékek a temető Árpád-kori használatára utal. Egy szórványként előkerült, nyilván elpusztult sírból származó szlavón báni dénár (Rengjeo 113) alapján még a tatárjárás után is temetkeztek ide. A temető használata, s vele együtt a település élete azonban nem sokkal később véget érhetett: a 14-15. század jellegzetes leleteit már nem találtuk meg a sírokban. Az Árpád-kori temető sírjai alatt három római kori gödör részlete is feltárásra került, s ugyanebből a korból származik egy objektumhoz nem köthető feliratos sírkőtöredék és számos szórvány római kerámiatöredék is. Az ásatáson részt vettek: a Magyar Nemzeti Múzeum alapfokú restaurátorképző tanfolyamának hallgatói dr. Fülöp Gyula megyei múzeumigazgató, dr. Illyés Endréné és Flatsker Melinda restaurátorok vezetésével, valamint Terei György régészhallgató (ELTE). Kulcsár Mihály BARACS - APÁTSZÁLLÁS (Komitat Fejér) (XLII.) Die im Jahre 1993 begonnene Freilegung des arpadenzeitlichen Friedhofes wurde in der Gemarkung von Baracs fortgesetzt. In den östlich vom früher erschlossenen Gebiet geöffneten Quadranten VI und VII legten wir 43 Gräber frei, dadurch erhöhte sich die Zahl der erschlossenen Gräber dieses Friedhofes auf 271. Dieser Teil des Friedhofes war nicht so dicht belegt wie das in den früheren Ausgrabungen beobachtet werden konnte: Diesmal kamen die Gräber nur in einer oder in zwei Schichten vor und auch das Fundmaterial war ärmlich. All das läßt den Rand des Friedhofes in der Nähe vermuten. Das vorgekommene Fundmaterial - silberne und bronzene Haarringe verschiedenen Typs (einfache Stücke, Exemplare mit gedrehtem oder mit S-förmigem Ende bzw. mit Büchsenverschluß), Sargnägel und -klammern, einige Keramikbruchstücke - weisen auf die arpadenzeitliche Belegung des Friedhofes hin. Aufgrund eines als Streufund vorgekommenen Denars des slawonischen Bans (Rengjeo 113), der offensichtlich aus einem zerstörten Grab stammt, ist es anzunehmen, daß die Belegung dieses Friedhofes auch noch nach dem Tatarenstrurm fortgesetzt worden war. Nicht viel später hörte aber die Belegung des Friedhofes auf, da sich die Siedlung entvölkerte: keine für das 14. und 15. Jahrhundert kennzeichnenden Funde kamen in den Gräbern vor. Unter den Gräbern des arpadenzeitlichen Friedhofes wurden die Details von drei römerzeitlichen Gruben ebenfalls erschlossen. Aus diesem Zeitalter stammen noch ein an kein Objekt anzuknüpfendes Grabsteinbruchstück mit Inschrift und auch zahlreiche, als Streufunde vorgekommene römische Keramikbruchstücke. An der Ausgrabung nahmen die Restauratorstudenten des Grundkurses des Ungarischen Nationalmuseums unter der Leitung des Museumsdirektors dr. Gyula Fülöp und der Restauratoren Frau Dr. Endre Illés und Melinda Flatsker, ferner der Archäologiestudent György Terei (Eötvös-Loränd-Universität) teil. Mihály Kulcsár 135