Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Római kor

pincéjében, ahol az épület szanálása előtt végeztünk szondázó jellegű feltárást. A lakótömbök belső udvarán igényes díszkerteket alakítanak ki, a telekhatárok vonalán kőkerítéseket húznak. Ilyen kőkerítés került elő a Vályog u. 1. telken. A III. sz. közepétől a Duna mentén állandósul a háborús veszély. E bizonytalan időkben a katonaváros új építkezései javarészt védelmi jellegűek. A Vályog u. 8. telken már a feltárás kezdetétől jelentős eltérés mutatkozott a terület nyugati és keleti része közt. Feltehetőleg - bár a hosszú bérház Ny-i zárófala már a megkutatott terület határán kívül esett - itt már a katonaváros utolsó insulája, és az azt kívülről határoló észak-dél irányú út húzódhatott. Ezt az utat építik be lassanként a III. sz. folyamán. Először a hosszú ház porticusának elbontásával a ház Ny-i végéhez masszív, vastagfalú tornyot illesztenek. A torony belsejében vastag terrazzopadló alapozását figyeltük meg. A4 m széles, 2 m hosszú építmény valószínűleg a városból kivezető K-Ny út forgalmának ellenőrzésére, védelmére szolgált. A toronytól Ny-ra, az ásatási terület ÉNy-i szélén egy késői, rövid életű épület 30 cm vastag, kötőanyag nélkül rakott falának részlete került elő. Az épület funkciója tisztázatlan, de instabilitása miatt már röviddel megépítése után elbontják, kőanyagát az újabb építkezésekhez használják fel. A III. sz. közepe táján emelt nagyobb gazdasági épület (magtár, istálló, vagy raktár lehetett) teljesen lezárja az útkereszteződést, tehát ebben az időszakban az É-D-i út már nem, a K-Ny-i pedig csak a torony vonaláig, zsákutcaként funkcionál. A gazdasági épület fala kőalapozásos, fölötte gerendaszerkezetű, kezdetben É felé nyitott, majd erről az oldalról később lezárják. Padlóját vastag kőzúzalékkal töltik fel. Ny-i lezárása kívül esett az ásatási területen, D-i része a Vályog u. 6. kerítése alá húzódik. Az épület pusztulása valószínűleg a 260-as évben történt nagy germán-szarmata támadás alatt történhetett. A lll-IV. sz. fordulóján Diocletianus katonapolitikai és közigazgatási átszervezései után a katonaváros népességét elköltöztetik, a város java részét feladják. A romba dőlt épületek helyén egy-egy apróbb helyőrség családjainak temetőjét találjuk. (L. Topái Judit jelentése.) A 260-ban elpusztult városrész romjait még elplanírozzák, majd a lll-IV. sz. fordulóján a városszéli út és a hosszú házak helyén már temetkeznek. A Vályog u. 1. központi udvaron viszont egyetlen sír sem fordult elő, ám ugyanaz az éremforgalom (Constantinus, Constans, Valentinia41