Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

leten, vízvezeték és szennyvízcsatorna közötti teljes szélességben megkutattuk a védműfalat. Szerkezete: szalmaalapozás, ágak, egymásra derékszögben elhelyezett, leágazott fatörzsek. Utóbbiból két réteg volt még eredeti helyén. A szorosan rakott fatörzsek közé szeméttel elegyes földet döngöltek. Leletanyag: kerámia, lakat, állatcsontok, vastárgyak, hordódonga. Innen kb. 20 m-re egy munkagödörben sikerült 3-4 réteg fagerendát megfigyelnünk, s összességében kb. 50 m hosszúságban geodéziailag is regisztráltuk a palánk irányát. A palánk középkori szélessége kb. max. 6 m, ugyanis a gázbekötések járda alatti részén már nem voltak erre utaló nyomok. A gerendák végeit összecsapolták, amelyek a 60-70-es évek említett közműépítéseikor kerültek magángyűjtőhöz, majd a 80-as években a múzeumba. A palánk ezen alapozásának időpontja - véleményem szerint - Martonfalvay Imre deák kora. Dendrokronológiai kormeghatározáshoz mintát szedtünk fel és küldtük illetékes kollégához. A szalma-minta mellett, több fajta gyümölcsmagot is begyűjtöttünk, amelyekkel szintén specialista foglalkozik. A kiemelt fatörzsrészleteket és hordódongát jelenleg konzerváljuk. Ez a külsővár területén a 3. pont (korábbiakat Id. CAH 1988, PáMÉ5 (1995) 119. és 8. ábra), ahol kutatást végezhettünk. Munkatársak: Hauber János restaurátor, Ughy István grafikus, Bordás Ferenc és Bárdosi János geodéták. Ilon Gábor Pápa-Hantai u. Id. 127. sz. 156/2. Pápa, Jókai M. u. 88. sz. (Veszprém m.) (XXIII). 1995 októberében két napon leletmentettük az úttesten a gáz- és szennyvízcsatorna árkának ásásakor előkerült temető részletét. Két csontváz medence és mellrégióját az árokásógép elpusztította, egy 3. sírt is kiszedtek, csak az embertani anyag került gyűjteményünkbe. A két hiányos sírt feltártuk. A másodlagos helyzetben a sírgödörben (tájolásuk: Ny-K) talált késő középkori-újkori leletek mellett csak egy korhatározó mellékletet találtunk. Mégpedig az egyik eltemetett fején egy rosszezüst-bogiáros pártát. Ez a temetőrészietet a XVI-XVII. századra keltezi. Jelentősége: a temető topográfiai helyzete a késő középkori Pápa városába vezető út helyét segíti meghatározni. Munkatársak: Hauber János restaurátor, Ughy István grafikus, Bordás Ferenc és Bárdosi János geodéták. Ilon Gábor 114