Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

lönböző korok át- és hozzáépítéseit, megtaláltuk a középkori udvarház egyik, reneszánsz faragványokkal díszített helyiségét, melynek folytatását sajnos lefalazták. A megtalált középkori épületrészlet a faragványok alapján a Paksi család falubeli udvarházával azonosítható. Szabó Géza Börcs-Paphomlok dűlő Id. 6. sz. 140/1. Budapest I., Szt. György tér-DNy-i terület (A volt királyi istálló É-i épülettömbjének környéke.) (III). A Szt. György téri ásatási programhoz kapcsolódó 1994-es ásatások egyik alapvető feladata az volt, hogy befejezzük annak a Palota É-i zárófalától E-ra elhelyezkedő keskeny területrésznek a feltárását, melyet K-ről a modern úttest, Ny-ról az újkori istállóépület kiálló falmaradványai határolnak. E területen 1983ban Zolnay L. vezetésével már folytak kisebb, előzetes jellegű kutatások, melyek során több középkori épület maradványait sikerült „megfogni". A mostani kutatásokkal fő vonalaiban azonosítani tudtuk öt, az egykori Zsidó (majd Szt. Zsigmond) utca Ny-i házsorához tartozó középkori eredetű épület maradványait, valamint feltételesen egy hatodikat. Az épületekből csak a pincék maradtak meg, de még a pincefalak is legtöbbször erősen visszabontva ill. lepusztulva. Az öt épület közül a délebbi kettő még a középkorban elpusztult és föléjük a török korban másik ugyancsak földbemélyedő - objektum került. Az északabbi három épület közül a következő kettő a bennük lévő leletanyag alapján egyértelműen csak a török korban lett kiiktatva, feltöltve, míg az ötödik pusztulási kora bizonytalan, mivel az újkori istállóépület E-i falának alapozási árka a pince betöltését igen erősen megbolygatta. A középkori épületek mellett hosszabb szakaszon sikerült feltárni annak a hatalmas erődítésfalnak a maradványait, mely a török kor végi helyszínrajzokon jelenik meg, s amelyhez Ny-ról földbemélyedő helyiségsor-ágyúállások ill. ágyúfülkék ? - csatlakoztak. E helyiségek körül egyelőre egyet, a legdélebbit tárhattuk csak fel. A török kort a területen még egy földbemélyedő, földberakott-kőfalú építmény igen erősen bolygatott maradványai, valamint számos különböző méretű gödör reprezentálta. Utóbbiakból a szokott bőséges leletanyag került elő. A fentieken túl a feltárások másik alapcélja a lerombolt XIX. sz-i istállóépület visszatöltött alagsori helyiségeinek, illetve azok egy részének gépi és kézi úton történő kitakarítása volt. Padlószintig ill. néha az alatt 94