Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Árpád-kor

Pénzérmék segítségével lehetett a hajó északi pillérsorát 1669 előttre datálni és a templom 1706-os leégésekor képződött hamuréteget azonosítani. A boltozat pusztulásának idejére az eddig megismert négy kripta egyikének feltöltéséből származó bordák utalnak. Eddig 125 sír feltárása történt meg. Számos bronztárgy, viseleti tartozék került napvilágra. A XIV-XIX. századi pénzérmék a perselypénz típusokról adnak áttekintést. Balázsik Tamás-Szekér György 127. Szombathely-Szőllős, 86. számú főút déli tehermentesítő szakasza (Vas m.) (XXXV). A Szombathelyt déli irányból elkerülő körgyűrű építésekor a Gyöngyös patakon épülő új közúti híd és a városból dél felé kivezető 87. számú út között, a patak nyugati partján az úttest építését megelőző terepbejáráskor vassalak rögöket és Árpád-kori kerámiatöredékeket gyűjtöttünk. A leletmentő ásatáson egy újkori veremtől megbolygatott Árpád-kori hevítőkemence (esetleg kohó?) maradványát tártuk fel nagyobb mennyiségű vassalakröggel. A felszíni leletanyag alapján hasonló kemencét (kemencebokrot) rejthet az onnan északra fekvő második szomszédos telek is. Megfigyelést végeztünk a 87-es út két oldalán is, de a Savariából dél felé kivezető római kori Borostyánkő-út kavicstöltésére nem sikerült ráakadni. Elképzelhető, hogy nyomvonala pontosan a mai közúttal egyezik meg. A leletmentő ásatáson részt vett: Sosztarits Ottó régész, Derdák Ferenc geodéta, Egyed Tibor gyűjteménykezelő. Kiss Gábor Tatabánya-Dózsakert Id. 110. sz. Tiszabercel-Sárga domb Id. 36. sz. Újhartyán-M5 autópálya, 42. Ih. Id. 82. sz. 128. Vasalja-pinkaszentkirályi római katolikus templom (Vas m.) (XXXV). A templom leletmentő, a külső helyreállítással párhuzamosan folytatott kutatása közben a következőt sikerült megtudnunk: A templom a XIII. század közepén épült a jáki kőfaragóműhely mestereinek (lapicidak) kiváló munkájával római faragott kőanyag (sírkövek, párkány stb.) átfaragásával. Egyhajós, nyugati oromfalához csatlakozó tornyú, közel négyzetes hajójú, bélletes kapujú, résablakokkal ellátott, lizénákkal tagolt homlokzatú épület volt, melyet tojáshéj színűre meszeltek. A XIII. 88