Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Honfoglalás kor

61. o., XV. 1.1., 2., 4.; XVI. t.) Kralovánszky Alán máig közületien, 1971. évi újabb leletmentése további 13 sírt eredményezett, ennek alapján valószínűsíthető volt, hogy nagyobb sírszámú X-XI. sz-i köznépi temető lehetett itt. (IKM Adattár Ltsz.: 4316/87.) A hitelesítő feltárás során bizonyítást nyert, hogy a temető az 1970es évek második felében teljességgel elpusztult a Székesfehérvár-Sárbogárd 63. számú műút új nyomvonalának (M7 becsatlakozás) kiépítése során. A lelőhely a műút 92. km-köve, a Vízmű É-i és a Fatelep K-i kerítése által határolt területen belül terül el. A lelőhely azonosítását és a feltárási terület kitűzését Fitz Jenő segítségével végeztük el. A munkálatok során megállapítást nyert a temető teljes pusztulása. Ezt az egykori domb elhordása, az egykori homokbánya azonosítása és az elterített újkori törmelékrétegben talált patinanyomos embercsontok jelentkezése bizonyította. Konzulens: Siklós Gyula. Fancsalszky Gábor-Hatházi Gábor 110. Tatabánya-Dózsakert (Komárom-Esztergom m.) (Lili). A régi bánhidai temető északnyugati részének szomszédságában folytattuk az 1993-ban újrakezdett ásatást, a korábbi ásatási terület déli és északnyugati részén. Adatokat nyertünk a jurtszerű épület környezetéről, valamint jelentős tárgyi anyagot tártunk fel. Az ásatás folyamán három félig földbemélyített építményt tártunk fel. Típusára nézve mindegyik más és más volt, ágasfás-szelemenes szerkezetű, oldalfal melletti oszlopsoros és sarokoszlopos szerkezetű épületek. Az egyik ház gödrét a ház elpusztulása után másodlagosan felhasználták: a gödörre köralakú bővítést ástak, s arra kunyhószerű épületet emeltek. Ez utóbbi a szomszédos, téliesített jurtszerű épület létesítésének idejében történhetett. Az oldalfal melletti oszlopsoros épület bélelt boronaház volt, sarkában kemencével, s a centrális részen elhelyezkedő szabadtűzhellyel. Az ásatási terület középső részén szabályos elrendezésű nagyobb oszlopgödröket tártunk fel, amelynek alapján egy oszlopos szerkezetű felszíni épületet rekonstruálhatunk. Ettől északnyugatra szabadtéri tűzhelyet és árkok részleteit figyelhettük meg. Az előkerült leletanyag döntő többségében X. századi, ezek között körbordás nyakú edény töredéke, kézimalom maradványai voltak. La léne és Árpád-kori anyagot is feltártunk. Az ásatáson részt vett Szircsák Mónika egyetemi hallgató. Kisné Cseh Julianna-Vékony Gábor 75