Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Római kori barbár

egészében Újhartyán község közigazgatási területéhez tartozik. A nyomvonalon és annak tágabb körzetében a Pest megyei régészek korábban elvégezték a terepbejárásokat. Ennek eredményeként a szakaszra mindössze egy lelőhely, az Újhartyán 42. esett. A terület mintegy kétharmadát futóhomokra telepített fenyő és akácerdő borította, az utolsó kilométeren volt csak búzavetés a részben futóhomokos, részben kötöttebb, humuszos talajban. A felszín É-D irányú, 1-2 m magasan kiemelkedő hátakkal szabdalt terület. A hátak többsége futóhomok, de különösen a szakasz keleti végén - akadnak kötöttebb talajú, humuszszal fedett kiemelkedések is. A hátak közötti mélyedések némelyikéről még a feltárás előtt is megállapítható volt, hogy egykoron vízfolyások, vagy vízjárta területek voltak. A leletmentés feladata az volt, hogy teljes képet nyerjünk a változatos felszínű és talajadottságú nyomvonal régészeti fedettségéről. A területet 50 m hosszú és 20 m széles szelvényekre osztottuk, melyek középvonala az út középvonalával egyezik. A leletmentés során a nyomvonal öt olyan pontján találtunk régészeti leleteket, melyek külön lelőhelynek, azaz településnek értékelhetők. Közülük kettő szarmata, egy avar és kettő Árpád-kori. A 2. szelvényben (2950-3000 m) feltárt 9 szarmata kori telepobjektum egy olyan lelőhelyhez tartozik, melynek további részei 3000-3080 m között terülnek el, ezeket Dinnyés István tárta fel. A 3-4-5. (2800-2950 m) szelvényben talált 85 szarmata kori telepobjektum és egy ugyancsak szarmata kori sír annak az Újhartyán 42. számú lelőhelynek a része, melyet az előzetes terepbejárás során rögzítettek a Pest megyei kollégák. A 8. (26502700 m) és a 11. (2500-2550 m) szelvények 8-8 Árpád-kori objektuma két olyan kisebb, egymástól 130 méterre lévő, futóhomokkal elfedett telephelyet jelent, melyek a felszínen nem voltak felfedezhetők. A 29. szelvényben (1600-1650 m) talált 7 avar kori objektum egy folyóvölgy nyugati partjára települt, és a futóhomok, továbbá az erdő ugyancsak megakadályozta a felszíni lokalizációt. Az öt lelőhelyen tehát összesen 118 régészeti jelenséget tártunk fel, melyek három régészeti korszakba tartoznak. A telepobjektumok túlnyomó többsége gödör, kisebb része árok, de akad néhány földbeásott ház, illetve kemence vagy tüzelőgödör is. Az egyetlen temetkezés egy szarmata kori gyermeksír. Mindegyik lelőhelyre érvényes, hogy az általában nem túl sűrűen elhelyezkedő, inkább szórványos telepjelenségek nem egyidejűek, legalább kettő, de sok esetben három kronológiai szintre bonthatók. A leletanyag általában szegényes, szórványos kerámiatöredékekből áll. Kivételt a 42. lelőhely szarmata kori leletanyaga képez, mely viszonylagos gazdagságá59