Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Római kor

vekből, öntött falazással készült, nagyon jó minőségű habarcsból. Az erődfal és a tornyok külső falsíkjának alsó szegélyét nagyobb kváderkövekből rakták, amelyek nagyrészét az újkorban kitermeltek. A kváderkövek részben másodlagos felhasználású faragott kövek lehettek. A 34. és a 35. torony között az erődfal egy szakaszán több kváderkő maradt meg, amelyek között egy egyszerű keretezett üres felületű mészkőbázis töredéke, és egy fehér márvány sarokbázisa került elő. Sírkert szembenézett bal sarokpillére volt, előlapján az egyik dioscur (Castor), oldallapján Mars ábrázolással; az ábrázolást a faragó magas mesterségbeli tudással faragta ki. Az erődfal egyik pontján, ahol az újkori kiszedés abbamaradt, meg lehetett vizsgálni a keresztmetszetét. Itt a fal, a 34. a 35. torony között alapozásban sem megvastagított módon épült meg, hanem egyszerre építették, de nem túl mélyre alapozták. Mélysége az alapozási kiugrástól alig éri el a 110 cm-t. A 34. torony belsejét teljes egészében feltártuk. A többi eddig kutatott toronnyal ellentétben, itt a korábban az erőd végső pusztulásának hitt, vastag vörösre égett agyagos és téglatörmelékes réteg fölött római leletekben gazdag sárgásbarna agyagos padlómegemelést találtunk (szürke simított felületű korsók, különféle típusú karperecek, hagymafejes bronz fibula). Mivel hasonló eddig egyetlen kutatott toronynál sem volt megfigyelhető, nem az erőd általános megújításáról, hanem a teljes erődre kiterjedő pusztulás (leégés) utáni megújításról lehet szó, amikor az erődöt már nem rendeltetésszerűen használták, és a toronybelsőt lakás céljára vették igénybe. Egy kívül-belül seprűs díszítésű fazék töredékei kivételével nem került elő olyan lelet, ami nem lenne egyeztethető a későrómai anyagi kultúrával. A torony közvetlen közelében, a szántásból, ezüst kanalat és aranyozott ezüst fültisztítót (Augsti típus) találtunk. Az ásatáson részt vettek: Kovács Péter, valamint Beszédes József, Feiler József, Horváth András, Kárpáti Zoltán, Koós István, Mráv Zsolt, Serlegi Gábor, Terei György, Thúry László régészhallgatók. Tóth Endre 52. Kesztölc-Útelágazás (Komárom-Esztergom m.) (X). A kesztölci és Lencse-hegyi út elágazásának Ny-i oldalán, a 10-es út Dorogot elkerülő szakaszának építését megelőzően átvágtuk a római utat, majd feltártuk az út mintegy 15 m-es szakaszát. Az ásatás során a nagy mészkövekkel alapozott út egykori járófelületét nem találtuk meg, a kövek között számos vas bakancsszeg, bronzfibula és egy Constans érem töredéke 40