Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Római kor

megtalált római villaépület (MRT 1. 17/7. Ih.) helyétől K-re lévő területen. Két épület falait találtuk meg. Az egyiket valószínűleg még a római kor­ban visszabontották, a másiknak kívülről vakolt felmenő fala mellett a ró­mai járószintre is rátaláltunk. A leletanyag az I. század vége és a IV. szá­zad vége közötti időre keltezhető. A terület a késő népvándorlás korban és az Árpád-korban is lakott volt. Az ásatáson részt vett Barna Judit régész. Müller Róbert 50. Ják-Dérmányi rét (Vas m.) (XXXV). Október 14-én és 17-én szisztematikus, négyzethálós gyűjtést és terepbejárást végeztünk a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola 13 régész technikusi szakirányt végző hallgatójával a dűlőben, a Sorok-patak egyik teraszán lévő enyhe kiemelkedésen. Geodéziailag 155 x 150 m-es területet tűztünk ki. A felszínen találha­tó összes leletet összegyűjtöttük. Ez 561,087 kg-ot jelent. Ebből 489,987 kg-ot be is szállítottunk a múzeumba. (Csak a több kg-os köveket és te­gulákat hagytuk kinn, de az összesítésben ezek is szerepelnek.) A legú­jabb kor mellett a késő középkor, a római kor (95%) és a neolitikum em­lékanyagát találtuk meg. A római kori villát Traianus császár nagybronza keltezi. Több kg ón olvadékot is találtunk. A felgyújtott területen közvet­len közelében forrás volt (van). A beszállított anyag számítógépes feldolgozása, meghatározása, majd selejtezése 1995. első felében - technikai okok miatt részben a pá­pai múzeumban - fog megtörténni. Tervezzük a terület geofizikai kutatá­sát is, amelyet segít a már elkészített szintvonalas térkép is. A gyűjtésen a hallgatókon kívül még részt vettek a Savaria Múzeum munkatársai: dr. Kiss Gábor régész osztályvezető, Derdák Ferenc geo­déta és Kiss E. Csaba restaurátor. Ilon Gábor 51. Kaposupla-Alsóhetény (Tolna m.) (V). 1994-ben az erőd a kele­ti kapujától délre fekvő oldaltornyokat kutattuk. Meghatároztuk a 33, 34, 35, 36. számú tornyok helyét. A 33. és a 34. számú tornyok falait nagy­részt kiszedték, a 35. és a 36. tornyok falai az erődfal hosszú szakaszá­val együtt azonban megmaradtak. Az erődfal falvastagsága a keleti oldalon 270 cm volt alapozásban. A felmenő fal szélessége 240 cm. A tornyok falvastagsága 260 cm ala­pozásban és kb. 240 cm a felmenő fal szélessége. A külső falsíkot lena­gyolt kváderkövekből rakták; a belső része szabálytalanul lerakott kö­39

Next

/
Thumbnails
Contents