Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Őskor

a szelvénybe, falaikat kevés cölöplyuk és tapasztás-csík jelezte. A 3. ház belső osztófala mellett több ép edényt és két, padlóra tapasztott edénytartót tártunk fel, valamint egy kerek kemence és egy ovális tüzelő-lap roncsait. A házak közötti szúk, 85-100-140 cm széles sikátor méretű utcák alját teknőszerűen kimélyítették, valószínűleg a gyorsabb esővíz-elvezetés végett. A 9. szint négy háza közül az 1. és 2. épületek a 8. szint korábbi lesározásai voltak, míg a 3-4. házak falai a korábbiakhoz képest új helyen álltak. Ezen a szinten is a falakat kevés cölöplyuk és 10-25 cm vastag tapasztás-csík jelezte. Az 560 cm széles 1. házban belső fallal egy keskeny helyiséget választottak le, tűzhely a nagyobb méretű szobában volt. A 2. ház szokatlan formájú volt, északi falában szabályos derékszögű törést bontottunk ki, melyet nem indokolt sem bővítés, sem a fal megerősítése. A ház rövidebbik fala kissé ívelt volt. Az utcák ezen a szinten is 100-150 cm széles, teknősen kimélyített „csatornák" voltak. A 9. szint elbontása után egy egységes, az egész felszínt beborító égett omladékréteget találtunk. Már itt kirajzolódott a kora bronzkorban szokásos elrendezésű négy házrészlet. Az omladék kitűnően konzerválta a falak szerkezetét. Különösen érdekes volt az 1. ház falazási módja: a 480 cm szélességű padló mellett a falak alapozását 30-40 cm szélességű sekély árok és az ebbe fektetett deszkák jelentették. A fal külső-belső vonalában szabályos, apró karólyuksort, a fal szélein pedig tapasztást bontottunk ki. Hasonló, bár nem ennyire jól megfigyelhető fal-szerkezettel épült a többi ház is. A 2. épület alaprajza kissé trapéz volt, a keskenyebb részén 380 cm, míg a szelvény falánál 410 cm szélességű volt. Az osztófalak három helyiségre tagolták az épületet: egy keskeny „raktárra" és két „szobára", melyben a fal mellé építve egy szögletes, valószínűleg kemence átégett roncsait tártuk fel. Ezen a szinten az egységes omladék folytán egészen kivételes lehetőségünk volt a házakhoz tartozó utcák kibontására. Megállapítottuk, hogy a vízelvezető árok formájú 70-115 cm széles sikátorok alját helyenként deszkával bélelték ki. A Túrkeve-terehalmi telep 8-9-10., kora bronzkori szintjeiből az Ottományi kultúra jellegzetes edényei kerültek elő. Emellett a Nagyrévi, Hatvani és Óbéda-pitvarosi kultúrák import-darabjai is megtalálhatók voltak. Az ásatás anyagi feltételeit részben a múzeum költségvetése, részben a Szerencsejáték Alaptól elnyert pályázat fedezte. Az ásatás konzultánsa Bóna István. Részt vettek: Makkay János, Máthé Márta, Szathmári Ildikó, Vicze Magdolna régészek, Kozma Károly fotós, Somogyi Krisztina, Horváth 28